Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Poroszlai Ildikó: Százhalombatta bronzkori története a legújabb ásatások tükrében: SAX project és előzményei

Százhalombatta bronzkori története a legújabb ásatások tükrében: SAX project és előzményei Poroszlai Ildikó (Matrica Múzeum, Százhalombatta) Százhalombatta földrajzi helyzetéből adódóan minden korban kiváló területetjelentett a megtelepedésre. A Duna közelsége, a kisebb-nagyobb löszdombok erre már az őskorban felhívták a figyelmet és szinte kínálták a lehetőséget. Ugyan már 4000 évvel ezelőttről is rendelkezünk szórványos megtelepedésre utaló neolit leletekkel, a fontos telep- és temető nyomok azonban a bronzkor időszakából valók. A régészeti topográfiai munkák során a Százhalombatta területéről azonosított 13 bronzkori lelőhely közül hármat tartunk a település bronzkori történetében a legfontosabbnak (1. kép): - Százhalombatta-Földvár, vagy Téglagyár nevű erődített teli telep

1 - bronzkori földvár Dunafuredtől DNy-ra, közvetlenül a Duna magas partján.

2 A felszíni leletanyag alapján nagyrévi telinek azonosítható,

3 bár ásatás még nem volt a lelőhelyen. A felmérés során megállapítottuk, hogy a földvár két részből állt (Nováki Gy. felmérése). - Százhalombatta-Alsó-Szőlők - vatyai urnatemető. Topái Judit 1974-es római ásatása során itt a gépek 9 urnasírt romboltak szét.

4 A „Matrica" Múzeum 1985-ben végzett hitelesítő ásatást a lelőhelyen, amikor 51 n

2-en 21 urnasírt tártunk fel. Érdekessége a kőborítás, mely az urnafészkek felett végig követhető volt. Érdy János kelenföldi ásatása óta nem tártak fel kőpakolásos vatyai urnasírokat.

5 A temetkezési rítus egyöntetű képet mutat: a lapos kövekkel borított urnát egy kisebb és egy nagyobb tállal fedték le, belsejében egy vagy két kis bögrét helyeztek el. Az edények és bronzok alapján a temetőt a Vatya kultúra III. fázisába keltezzük.

6 1 MRT 7, 1986, 27/2. 2 MRT 7, 1986,27/14. 3 MN RŐ. 69.68.3-7., MNM Adattára, 106/1971. IX., 235/1971. XIX. 4 MRT 7, 1986, 27/11 5 ÉRDY 1861,29-45. 6 POROSZLAI 1990, 203-214. 97