Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fűrészné Molnár Anikó: Tatabánya elődtelepüléseinek fotográfusai. A Tatabányai Múzeum fotógyűjteménye

rás mögött ott van az azt létrehozó fényképész, valamint az azt megrendelő, használó és fogyasztó réteg. Itt a polgárságot kell az első helyen említeni. A társadalom felső rétegéhez tartozók a fényképezés kezdeteitől jelen vannak, mint fényképezők és megrendelők. A parasztságról tudjuk, hogy a néprajzi fényképezés jóvoltából előbb vált a fényképezés tárgyává, mint saját fényképének tulajdonosává. Egészében elmondhatjuk, hogy a 20. századra a társadalom alsóbb rétegei számára is elérhető lehetőséggé, sőt igénnyé vált, hogy az élet bizonyos eseményei, fordulópontjai alkalmából lefényképeztesse magát (esküvő, katonaság, keresztelő stb.), hogy saját és szerettei fényképével díszítse otthonát. A fényképnek, mint történeti emléknek a 19. századi írott és tárgyi történeti emlékanyaggal közös tulajdonsága a tömegesség. A fénykép a 19. század szülötteként, létezésének első két évtizedét leszámítva, olyan mennyiségben készült és maradt fenn, hogy annak eldöntése, mit őrizzünk meg belőle, az újkori muzeológia egyik nagy kihívása. A Tatabányai Múzeum egyik leggazdagabb gyűjteményegyüttese a fotóarchívuma. Megyénk múzeumai közül, mennyiségét tekintve, a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkezik. A múzeum, mint megyei gyűjtőkörű új-, legújabbkori történeti múzeum vált önállóvá 1971-ben, így gyűjteményeinek kialakításánál fontos szerepet kapott a fotó. Ma mintegy 15.000 darab fényképet őriz. Portrék, albumok, csoportképek, életképek, épület- és tájképek, riportképek, szociofotók stb. széles tárháza a gyűjtemény, amelyet gazdag levelezőlap anyag egészít ki. A helytörténeti gyűjteményben pedig megtalálhatjuk a helyi fotózás tárgyi emlékeit is (fényképezőgépek fényképész-műtermek berendezési tárgyai, a laborálás régi eszközei stb.). A fényképtárban őrzött régi felvételek nagy hányada Tatabánya történetének dokumentuma, alkotóinak nagy része az 1947-ben várossá vált Tatabányát alkotó hajdani községekben - Bánhidán, Alsógallán, Felsőgallán és a szénbányászat révén 1902-ben önálló községgé lett Tatabányán - élt és alkotott. Természetesen készültek itt említésre méltó felvételek hivatásos fotós megtelepedését megelőzően is, csak alkotójukat nem ismerjük. A helyi bá3 STEMLERNÉ 1994, 16-18. 4 A helyi fotózás tárgyi emlékei állandó kiállítás keretében a 2001. május 18-án megnyíló, az ipari skanzen második bányász kolóniaházában kialakításra kerülő, fényképész-műteremben láthatók majd. 432