Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Kemecsi Lajos: A tatai fazekas legényegylet szabályzata

fedezésére az If 30 k két forintra emeltetet ez a vidékieket illető, a czehbeli mestereknek fiaiért a 2 fiiak csak fele fizettesen. - különösen figyelembe vétetvén az itt, hogy a vidéki gyermekek tartozzanak tanuló leveleiket ki váltani fel szabadulásukkor "

21 Az írást Vorás Ferencz céhbiztos hitelesítette Csanky Ferencz céhmester és Csanki Péter céhjegyző mellett. A feljegyzést aláírásával elfogadta további 25 tatai fazekasmester is. A legénycéh articulusaiban megfogalmazottak nem tesznek lehetővé engedményt a céhes mesterek családtagjai számára. Azonban mivel a fennmaradt iratok szerint, mind inasként mind mesterként előnyt élveztek a céhhez tartozók leszármazottai, valószínűsíthetjük, hogy a gyakorlatban a legények között is kiváltságos helyzetet élveztek. Ezt alátámasztják a tatai születésű Borsos József vándorkönyvének a bejegyzései is, akinek családi kapcsolatai jelentősen segítették tanulmányait.

28 A fazekas legénycéh articulusainak előkerülése értékes kiegészítésekkel gazdagítja a fazekasok helyi szervezetének történetéről tudottakat. Az eddig ismert iratok alapján megfogalmazottak pontosítása mellett, a bemutatott irat fontos forrása a helytörténetnek, a néprajznak és az ipartörténetnek is. S bár a legények társaságára vonatkozó információkat csak egy 1832-ben készült megújításból ismerjük, a lényegi megállapítások a legénycéh alapításának idejére is vonatkoznak. Természetesen a megújító céhes mesterek aktualizálták a szabályzatot, elsősorban a büntetéstételek változtatásával. Miként az utóbbi időszakban előkerülő iratok is igazolják, még az egyébként a más tatai céhek történetéhez viszonyítva kutatottnak minősülő fazekasok működéséről is új információk deríthetők ki. 27 Szegődtető könyv KDM. NA. 26.o. 28 Vö. KEMECSI 1999, 362-364. 417