Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Kemecsi Lajos: A tatai fazekas legényegylet szabályzata

szabályzatot megújító irat aláíróinak ismeretében pontosabb képet nyerünk. Hiszen 1832-ben öreg Csanki István a céhmester, és Drávik József a további tisztségviselők között sem szerepel. 1836-tól ennek ellenére újra vezetője a céhnek. S újabb váltás után 1837-től megint Csanki István a céhmester. Ez a váltás valószínűsíti, hogy miként 1844 és 1850 között felváltva töltötte be a céhmesteri helyet Csanki Ferenc és Tsanky Sámuel, ekként történhetett ez Csanki István és Drávik József esetében is. A Csanki - illetve korábban Csanky, Tsanky névváltozattal szereplő - család adta a legtöbb Tatán dolgozó fazekasmestert az iratok alapján. 1834 és 1871 között 19 családtag került a tatai fazekas céhbe mesterként. A család tagjai közül gyakran választottak céhmestert illetve más vezető tisztségviselőt az évtizedek során. A vezető pozíciók betöltésében is megfigyelhető a rotáció. Ezt igazolja az articulus megújításakor (1832) még atyamester Lénárd Ferenc aki 1842-ben mint céhmester jelenik meg az iratokban. A legénycéh alapításának körülményeit világítják meg a forrás bevezetőjében megfogalmazottak. Az ország más fazekasközpontjaihoz hasonlóan Tatán is a megerősödő, egyre nagyobb létszámmal működő céh szerveződése egyre fokozódott. A településen dolgozó fazekaslegények száma a 18. század második felére megnőtt. S miként más városokban így Tatán is önálló legénycéhet hoztak létre.

12 Az első articulus a céhbe tartozó különböző felekezethez tartozó legények számára kötelezően előírja a vasárnapi templomba menést és ennek elmulasztását bírsággal is bünteti. Hasonlóan szigorú a szabályzat 11. pontja, amely a katolikus legények egyházi ünnepeken való illendő részvételét szabályozza. A helytelen viselkedés részletes megjelölésével pontos képet nyerhetünk a céhlegények (nem csak a fazekasok) magatartásáról a templomban. A prédikációk alatt alvó, vagy nevetgélő iparoslegények bírságából rendszeresen származott jövedelme az egyesületnek. A felekezeti villongásokat szigorúan büntetik a rendelkezések. Erről az utolsó (17.) articulus rendelkezik. Miként ezt a korábbi kutatások igazolták, a tatai céhben dolgozóknak több mint a fele református volt. Ezzel magyarázható, hogy az ország más vidékeivel ellentétben Tatán nem korlátozták a nem katolikusok alkalmazását a fazekasok céhében.

13 A különböző felekezetű fazekasok egymás elleni torzsalko12 Vö. BODÓ 1975b. illetve NAGY MOLNÁR 1994. 13 KEMECSI 1999. 358-359. illetve EPERJESSY 1967. 413