Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

A TATA-GESZTESI URADALOM HÉT KÖZSÉGE ÚRBÉRI PERE A tatai uradalom hét községének az uradalom birtokosaival, az Eszterházy grófokkal folytatott pere az egyik leghosszabban tartó úrbéri per volt az 1848as jobbágyfelszabadítás után, mely csak a múlt század '90-es éveiben zárult le véglegesen. E per nemcsak hosszúságánál fogva figyelemre méltó, hanem jogi értelmezési problémáinál fogva is számot tarthat az érdeklődésre. Az eddig leírtak fényében kívánom bemutatni az örökszerződéses községek úrbéri permenetét, felhívva a fígyelmet arra, hogy ezen per nem egy a számtalan birtokrendezési per közül, melynek gazdag levéltári irodalmát feldolgozva számtalan ilyen témájú opus született. Ez egyedi per volt, melynek első része vagyis az előzetes kérdés eldöntése az, ami kiviláglik a levéltári forrásanyag sokaságából, hiszen a sorsdöntő úrbéri minőség valóságos értelmezésének megfejtése a célja, ami korszakunkban hatalmas jelentőséggel bírt. A per általános része, tehát maga a birtokrendezés, tagosítás, elkülönítés e dolgozat szempontjából nem igényel különösebb részletezést, hiszen szervesen beilleszkedik a korabeli regulatiók közé, melyeket - mint említettem számtalan mü taglal. Elsősorban az elsődleges perre szeretném felhívni a figyelmet. A Komárom megyei uradalom szóban forgó hét községe: Agostyán, Dunaszentmiklós, Vértestolna, Baj, Alsógalla, Felsőgalla, Vértessomló. Valamennyien a 18. század 30-40-es éveiben telepített német községek voltak, melyekkel a tatai Eszterházy-uradalom ún. örökös szerződést {Contractus Perennalis) kötött, amely a jobbágyfelszabadításig változatlan formában határozta meg a községek úrbéri szolgáltatásainak mennyiségét és minőségét. Az abszolutizmus konszolidációjával 1853-ban erre az örökös szerződésre hivatkozva indította meg az eljárást az Eszterházy-uradalom, mint felperes e hét község, mint alperesek ellen, melyben tagadta a települések úrbéres jellegét és továbbra is érvényben kívánta tartani a fent említett örökös szerződéseket, illetve e községektől megváltását követelte az "elmaradt" szolgálatoknak. 7 SZABAD 1957, 354. 357