Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere

törvénykönyvből és az ennek bevezetésére szolgáló pátensekből érvényben hagyott szabályok alkották. Az ITSZ megjelenése után az osztrák polgári törvénykönyv szerepe továbbra is meghatározó maradt. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok értékéből nem von le semmit, hogy részben idegen anyagból merített, mert régi család- és örökjogi intézményeinket - bár átalakítva - fenntartotta, és magánjogunknak nagy részben 4 ma is alapja. Azonban az ITSZ megint csak befejezetlen kodifikáció volt, mert az alkotmányi főszervek hiányosságai miatt (király személyének bizonytalansága, csak az országgyűlés) nem kerülhetett sor a szentesítésre. Az ITSZ a szabályozandó joganyagban igen nagy hézagokat hagyott fenn, hiszen célja csak a legfontosabb áthidalások elvégzése volt. Az új, a hűbéri kötöttségeket felszámoló gazdasági formáció fejlődésével különösen az élők közötti vagyonjogban, nevezetesen a forgalmi jogul szolgáló kötelmi jogban mutatkoztak feltűnő hiányok. A bírói gyakorlatra ezáltal kettős feladat hárult: nemcsak ő volt hivatva az ITSZ-nek „a jogszokás kútfői erejét megadni", hanem rá várt a magánjogunkban mutatkozó széles hézagok kitöltésének munkája is. A bírói gyakorlat alakjában kifejlődő íratlan jog nincs rendszeresen kiépítve, emellett a bírói gyakorlat folytonosan hullámzik, s ez éppen olyan bizonytalanságot jelent rögzített szabályok hiányában, mintha nem lenne törvény. Ez a magánjogi jogbizonytalanság tolja újra előtérbe a polgári törvénykönyv átfogó kodifikációját, mely 1895-ben indult meg, s 1900-ban az első tervezet kiadásához vezetett. 1850. március 1-től, nemesi ingatlanra nézve 1853. április 18-tól kezdve telekkönyvi bejegyzéshez kötötték az ingatlanforgalmat, s az ezzel kapcsolatos eljárást a felállítandó járásbíróság hatáskörébe utalták. Az ország egész területén minden főtörvényszék székhelyén telekkönyvi igazgatóságot állítottak fel, élén a telekkönyvi igazgatóval. Ennek hatásaként megindult a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó, az addigi magyar jogtól eltérő rendelkezések végrehajtása. Megjelentek a helyszínelési rendeletek, amelyben elrendelték az ingatlanok kialakítását, felmérését. E felmérésekről helyszínelési jegyzőkönyvek készültek, melynek alapján telekjegyzőkönyveket készítettek. Az 1855. december 15-i telekkönyvi rendtartás, mely elrendelte a telek4 SZLADITS 1942, 489. 355