Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Steiner Renáta: A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere
A tata-gesztesi uradalom úrbéri pere Steiner Renáta Az általános jogszolgáltató szervezet mellett különálló helyzetet foglalt el az abszolutizmus rendszerében az úrbéri bíráskodás: az úrbériség megszüntetése következtében a volt jobbágyok és volt földesurak között felmerülő viszonyok rendezésére felállított külön bírósági szervezet. Az 1848. évi magyar törvényhozás elvileg megszüntette az úrbériséget, de a szabadságharc tragikus befejezése miatt ennek kivitelezése szintén az idegen uralomra maradt. Az erre vonatkozó részletes szabályozás az 1853. március 2-i úrbéri pátens, mely az úrbérrendezés keresztülvitelére kialakítandó szervezetet is meghatározta. A pátens - tekintettel arra, hogy a volt földesúr és volt jobbágyai közötti ellentétek számos jogvitára fognak alkalmat adni - úgy oldotta meg a szervezet kérdését, hogy az úrbéri ügyek rendezésére egy külön bírósági szervezetet dolgozott ki, amelyet paritásos alapon felerészben a bírói, felerészben a közigazgatási személyzetből rendelt összeállítani a belügyi- és igazságügyminisztérium közös felügyelete alatt. A peren kívüli egyezségek megerősítése is e bíróságok feladata lett. A probléma nehézségeire mutat, hogy a pátens kiadása után még több mint két esztendő telt el addig, amíg az 1855. december 25-i bel- és igazságügy miniszteri rendelet a harmadfokú úrbéri bírósági szervezet felállítását valóban megkezdte. (Az igazságügyi minisztérium az úrbéri bíráskodásban befolyást gyakorolhatott, szervezetileg azonban az úrbéri bíróságok a belügyminisztérium alá tartoztak.) A legmagasabb "harmadfokú" úrbéri bíróság a Bécsben felállított legfőbb úrbéri törvényszék még az 1855. év utolsó napján megalakult. Ennek illetékessége nemcsak a magyar koronaországra, hanem Horvát-Szlavóniára, a Szerb Vajdaságra és Erdélyre is kiterjedt. Ez volt az osztrák császárság egyetlen olyan szerve, amely a korábban a magyar koronához tartozott területek mindegyikének és csupán azoknak volt közös hatósága. (Az osztrák örökös tartományokban már 1848 előtt befejeződött az úrbérrendezés.) 1 BÓNIS-DEGRÉ-VARGA 1996, 262. 353
