Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Merczi Mónika: Római kori gyűrűfibulák Komárom-Esztergom megyéből

mindig található egy téglalap alakú hasíték, amin keresztül a tű a fíbulatest fölé emelhető. A fibulák keresztmetszete kétféle lehet: D-alakú vagy valamilyen geometriai formát mutat (háromszög, rombusz, trapéz). A gyűrű végein púpszerű kiemelkedések találhatók az előző változathoz hasonlóan. Néhány esetben a gyűrűt is díszíthetik rovátkolással és poncolással, de erre leginkább a toldalék kínál lehetőséget. A toldalék alakja és díszítése nagy változatosságot mutat. Gyűrüfibuláink legnépesebb csoportját képviselik ezek a fibulák, melyek között két egyformát nem lehet találni. A gyűrű keresztmetszetét tekintve három D-alakot mutat (9, 12, 16. sz. fibulák), közülük kettő toldaléka pelta motívumokkal áttört, amely a párhuzamban állítható fibulák esetében is viszonylag ritkának tekinthető. A többi fibula keresztmetszete háromszög, trapéz illetve hatszög alakú. A gyűrű csak két fibulánál (13, 16) díszített, a toldalék viszont - leszámítva a 15. számú fibulát - egyetlen esetben sem maradt díszítetlenül. A Birodalom területéről egyedül Böhme és Jobst ismertet néhány ilyen változatot, melyek közül a lauriacumiak a legegyszerűbb kidolgozásúak. Pannoniában jóval gyakoribbnak és változatosabbnak mutatkoznak (41 - 79. sz. párhuzamok). Mivel az itt összegyűjtött párhuzamok kivétel nélkül publikációkból származnak, még további darabok rejtőzhetnek raktárak mélyén Pannoniában és a Birodalom más részein egyaránt. Egyetlen félkész darabot ismerünk, egy poetoviói szórványleletet (76. sz. fibula). A gyűrű külső és belső peremét szegélyező varratok, az öntőminta nyílásának helye jelzi, hogy az egész fibulát egy darabból készítették és a toldalék is ekkor nyerte el végleges formáját, utólag már csak az öntés nyomait kellett eltávolítani. A poetoviói félkész lelet alapján nem juthatunk arra a következtetésre, hogy itt gyártásának egyik központja volt, mivel előállításuk viszonylag egyszerű volt, bármelyik műhelyben sor kerülhetett erre. A zárt gyűrűfibulák nagyobb mennyisége -jelenlegi ismereteink szerint - arra enged következtetni, hogy a típus a tartományban bizonyos népszerűségnek örvendett, ennek magyarázata további vizsgálatokra vár. A fibula viselési módjáról ugyanaz állapítható meg, mint a feltekert végű változatoknál. Viselői között a férfiak mellett gyerekeket és kisebb számban nőket is találunk. Használati idejüket nehéz meghatározni pontosan, mivel kevés datálható közülük. A Kállay - gyűjtemény darabjai közül csak egy került elő zárt leletegyüttesből, a 11. sz. fibula egy Licinius érme, egy mázas korsó és egy 263