Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Merczi Mónika: Római kori gyűrűfibulák Komárom-Esztergom megyéből

Az ilyen típusú fíbulák a Kr. előtti 5. században jelennek meg, általánossá azonban csak a római császárság korai szakaszában válnak. Használatuk a későrómai időszakig folyamatosnak tekinthető, de az utána következő évszázadokban is találni utalásokat továbbélésükre. A csoporton belül két típus különíthető el, az omegafíbulák és a tulajdonképpeni gyűrűfíbulák, melyek látszólag egységes képet nyújtanak, valójában azonban számos változatra oszthatók fel. Jelen tanulmány kiindulási alapját 19 gyűrűfíbula képezi, melyek közül 14 a tatai Kállay-gyűjteményben található, lelőhelyük Brigetio, őrzési helyük a tatai Kuny Domokos Múzeum. A fennmaradó 5 fibula egy olyan több mint 400 fibulát magába foglaló - leletegyüttes része, melyet az egykori dorogi járás római kori lelőhelyein fémkeresővel gyűjtöttek és aztán beszolgáltattak az esztergomi Balassa Bálint Múzeumba. A fíbulák nagy része tehát nem származik zárt leletegyüttesből, ennek ellenére - a pannóniai párhuzamok felhasználásával - fontos adalékokat szolgáltatnak a gyűrűfíbulák tipológiájához és a pannóniai fibulatípusok képét is jelentősen gazdagítják. II. Katalógus 1. típus: Omegafíbulák 1.(1/1. tábla) Ltsz: K 845/b = 1955.216.1. Lelőhely: Szőny - Bélapusztai I. alsó tábla (Caecilia temető), íöldsír Méret: sz = 3,9x4,3 cm Leírás: Ovális, nyitott végű fibula négyzetes átmetszettél. Az egyik vége ellaposodik és feltekerték, a másik kör keresztmetszetű, az omegafibulákra jellemző módon van visszahajtva, a hajlatban kúpos gombbal. Tűje hiányzik. 5 LACABE 1995., 212-216.; GERHARZ 1987., 87. 6 A Kállay-gyűjtemény leletei csak nagyon ritka esetben kerültek beleltározásra, ezért azonosítóként a katalógusban a Kállay által vezetett nyilvántartás leltári számai szerepelnek. 254