Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Kiss Viktória: A mészbetétes kerámia kultúrája kapcsolatai a Kárpát-medence nyugati területeivel és a közép-európai kultúrákkal a középső bronzkorban

A Mészbetétes Kerámia kultúrája életének végét érintő kérdésekben az ötvenes-hetvenes években a magyar és a szlovák kutatás hasonlóan vélekedett. Az általános vélemény szerint az újonnan érkező halomsíros elemek első hulláma elsöpri a Mészbetétes Kerámia kultúráját, akik részben kelet felé, az Alföldre illetve a Duna mentén délre menekültek. A Dunántúlról elmenekülő arisztokrácia a menekülés előtt bronzékszereit-fegyvereit a földbe rejtette: ezeket sorolja a magyar kutatás Bóna I. nyomán a tolnanémedi kincshorizontba.,

50 Bóna I. e kincsek elrejtését a középső bronzkor 2. fázisának végére, a koszideri kincseket megelőző időszakra tette; véleménye szerint tehát a Mészbetétes Kerámia népessége ezidő után nem található meg a Dunántúlon.

51 Ugyanezt a nézetet vallotta A. Tocík és J. Vladár: a Mészbetétes Kerámia népessége nem érte meg a késő (vagy nachklasszische) magyarádi fázist. A kultúra megszűnését a Garam- és Ipoly-völgyében a Füzesabonyi (Otomani) kultúra lassú nyugatra szivárgásával és a Kárpát-medencei Halomsíros kultúra kezdetével hozták kapcsolatba.

52 Ezzel szemben a Chl'aba/ helembai temetőben L. Veliacik a Füzesabonyi és Vatyai kultúra intenzív befolyását figyelte meg és megállapította, hogy a füzesabonyi lakosság előrenyomulása nem okozta az északdunántúli lakosság korai pusztulását.

53 Később a kultúra továbbélését bizonyító, fentebb leírt adatok fényében egyértelművé vált, hogy kultúránk népessége megérte a későmagyarádi (nachklassische) fázist és a Dunántúl több területén is helyben maradt, nem menekült el teljes egészében a középső bronzkor 2. fázisának végén (tolnanémedi kincsek kora).

54 A kultúra megszűnésének kérdése továbbra is megoldásra vár a koszideri korszakban lejátszódott eseményekkel összefüggésben. A magyarádi kultúra kései (nachklasszische) fázisát - melyet Vorhügelgräber korszaknak is neveznek (ld. a Dolny-Peteri temető leleteit)

55 - kétféleképpen értékeli kutatás: 50 BÓNA 1958, 224; Bóna 1975, 214-220, 228-229. MOZSOUCS 1957, MOZSOLICS 1967, 124-125. e bronzkincseket a koszideri kincshorizont részeként tárgyalta. 5 ' A Dél-Dunántúlról a vatyai telepterületre illetve a Tiszazugba menekültek, míg az északdunántúli csoportok a Duna-Tisza köz déli területeire távoztak, és az ott élő vatyai, szőregi és vattinai népességgel keveredtek, így a koszideri korszakban lassanként kialakult a Szeremle kultúra - PATAY 1938, 36, 60, 90; KALICZ 1968, 127-128; BÓNA 1975, 226; BANDI-KOVÁCS 1970 és 1969-70. 52 TOCÍK-VLADÁR 1971, 420; VLADÁR 1973, 330-331; TORMA 1976, 37. 53 VELIACIK 1972, 222. 54 A Mészbetétes Kerámia kultúrája kései életét feltételező elméletek kutatástörténeti össze foglalását ld. Vékony G. ugyanebben a kötetben megjelenő cikkében. 55 DUSEK 1969,50-81. 24