Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

T. Bíró Katalin: Kőeszközök a bronzkorban

Összefoglalás helyett A bronzkori kőeszköz- és kő nyersanyag felhasználás dinamikusan fejlődő terület. Feltételezhetjük, hogy a kőeszköz-felhasználás maximumán ekkorra már túl vagyunk, de egyes igényes tárgytípusok, formák (fűrészek, bifaciális kések, nyíl- és lándzsahegyek, nehéz ütő kalapácsok) kimondottan a bronzkorra tehetők. Továbbra is megfigyelhetők távolsági nyersanyagkereskedelmi kapcsolatok, különösen a különleges, nagyméretű tárgyak esetében: ezeknek azonban a kapcsolatrendszer egészéhez képest már alárendelt szerepe van. Egyes lokális nyeranyagok (látványosan: budai szarukő) felhasználásuk maximumát élik. A pattintott kőeszköz készítés technikai hanyatlásáról elsősorban a pengetechnika romlása, fokozatos eltűnése tanúskodik. Még az igen gondosan kidolgozott bifaciális megmunkálású eszközök is zömében szilánkon készülnek, a magköveken megszaporodik a rontástjelző „hinge", kagylós pattinték. Újabb adataink (Muraszemenye, Kvassay Judit ásatása) szerint a szerszámkövekben jelentős mértékű felhasználásra kell számítsunk egészen a bronzkor végéig. 244