Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Horváth Tünde–Kozák Miklós–Pető Anna: Újabb adatok a középső bronzkor kőiparához: Bölcske–Vörösgyír bronzkori tell-település kőanyagának komplex (petrográfiai, régészeti) feldolgozása

kat regisztráltuk: 13 darabon élezés nyoma, magtörés közben keletkezett gödrösödés az őrlőfelületen 2 darabon. A hosszantartó gabonaőrlésre utal az őrlőfelület kiteknősödése (12 esetben) (Pl. 11. tábla 1.), felfényesedése (4 esetben, pl. 12. tábla 2.). Megfigyelhető volt az is, hogy ha egy alsó követ sokféle célra használtak, eközben frekventált munkafelületek keletkeztek: egy bizonyos műveletet egy bizonyos részén végeztek állandó jelleggel (pl. 11. tábla 2.), ill. két külön munkafelületet képeztek ki eltérő feladatokra (pl. 80.543.109.). A különböző funkciók miatt a nyersanyagként használt kövek típusa, szemcsemérete is eltérő: 35 db durva (5, vagy annál nagyobb mm), 30 db közepesen durva (kb. 3-5 mm), 38 db finom, ill. két esetben pergős, érdes nyersanyagot tudtunk elkülöníteni. Körülbelül egyenlő arányokban volt szükség finom, középfinom, és durva szemcseméretű kövekre. A tönkrement, eltörött alsó kövek leggyakrabban félhold alakú darabjait másodlagosan kaparóként (5. tábla 1.), festékporítóként (12. tábla 4.), ill. élezésre (11. tábla 4.) használták tovább. Az alsó kövek között volt egy szabálytalan alakú, egész felületén apró, mély karcolásnyomokat mutató üllő is (12. tábla 1.). A felső kövek között a gömbölyded, használat során szögletesedő formát öltő, több oldallapon használt marokkövek fordultak elő nagy számban (20 db), 5 esetben festéknyomokkal felületükön. Ide soroltuk a feldolgozás folyamán a hántoló-retusőr-mozsártörő funkciót ellátó, ovális, kézbe fogható köveket, melyek két végükön gömbölyűre kopott használati felületet mutatnak (6 db) (pl. 8. tábla 80.536.79)., valamint a simító-ütőfeladatokat ellátó durva, kezdetleges kalapácsokat (6db), marokkő-ütőkövet (80.591.82.), és egy elhasználódott baltából átalakított marokkövet is (80.530.175.). Szintén itt tárgyaltuk a simításra (pl. agyagedény-formázásnál) használt egyszerű kavicsokat is, melyeken a használat során csiszolt felületek keletkeztek. A marokkövekkel formára megegyező, de likacsos-érdes szerkezetet mutató ún. érdesítőkő is előkerült, melyet akkor használtak, mikor az őrölt anyag teljesen eltömítette az alsó kő pórusait. Ezzel újra visszaadták a kő eredeti szemcseméretét (12. tábla 3.). Az őrléssel kapcsolatba hozható kőeszközök házakban és gödrökben kerültek elő. Legtöbb a Kulcsi fázisból, majd egyre csökkenő sorrendben a korai Vatya, késői Vatya, Ökörhalom, Szigetszentmiklósi fázisokból. 196