Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Vékony Gábor: A koszideri korszak a Dunántúlon

elő a Litzenkeramik emlékei is, illetve egy egészben megmaradt gömböstestű, ívelt nyakú edény, amelynek nyakát öt sávban körbefutó paszománydísz fedi. Az edénytest felső részét szimmetrikusan négy függőleges hármas borda díszíti, amelyek közül kettő az egymással szemben elhelyezett hasi fülekhez húzódik. Közeli párhuzamait Nagymartonból (Mattersdorj) és Muzsláról (Muzlá) ismerjük, a süttői a kettő közötti átmeneti típus. A Süttő 4 fázist azonban nem csak a Magyarád és Litzenkeramik, hanem ezek mellett a mészbetétes és szórványosan a bodrogszerdahelyi típusú kerámia is jellemzi. Arra nincs elég támpontunk, hogy a mészbetétes anyagban valami külön, csak erre a korszakra érvényes jellemzőket elkülönítsünk, legfeljebb annyit mondhatunk, hogy ezt a szakaszt a tokodi, s az ún. dél-dunántúli jellegű anyag hiánya jellemzi. Szó sincs azonban arról, hogy valami Szeremle-jelleget erre a korszakra általánosítsunk. Mint ahogy azt sem lehet kijelenteni, hogy ennek a korszaknak az anyaga magyarádi jellegű, s főként nem azt, hogy a település e korban a Magyarád kultúrához sorolható. A süttői település a Süttő 4 fázisban kétségkívül leégett, a házakban az edények a helyükön maradtak, tehát lakosai kétségkívül elhagyták, visszatelepülésükre nincs adatunk. E körülményből azonban nem következtetnék a Mészbetétes kultúra életének megszűnésére. Következtetni ez esetben csak a RBB korszak egy jelentős, nagy távolságú kapcsolatokkal rendelkező központjának megszűnésére lehet, amely központnak igen jelentős lehetett a lélekszáma. Az a körülmény ugyanis, hogy a házak a használaton kívül maradt erődítés felszínére kerültek, arra utal, hogy a Nagysánctető felszínét teljesen ki kellett használnia a településnek. Mivel ez eredeti állapotban 50 000 m

2 lehetett, jelentős lakossággal kell számolnunk, hogy pontosabban mennyivel, azt csak a további ásatások világíthatnák meg. Nem kell tehát arra gondolnunk, hogy Süttő 4 elpusztulása (aligha máskor, mint a RBB/RBC fordulója környékén) a Mészbetétes kultúra végleges megszűntét jelentené. Mint ahogy akkor, amikor a Halomsíros-Litzenkeramik csoportok átáramolnak a Dunántúlon, a Mészbetétes kultúra népe többségében helyben marad, s erre a helybenmaradásra is csak abból következtethetünk, hogy helyenként a leszakadt Halomsíros-Litzenkeramik népesség emlékanyagával keveredik leletanyaguk. Valószínű azonban a Süttőhöz hasonló nagy központok megszűnése, s a Süttő 4 szakaszt követő időszakban kisebb együttélő csoportok megléte, ezzel együtt a Koszider időszakot is jellemző stabilizáció hiánya, amely az anyagi, tárgyi kultúra végleges átalakulásához 180