Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Fischl Klára: A Gerjen-csoport kritikai vizsgálata

attól a ténytől, hogy a Duna vonalának szabályozása előtt a lelőhely feltehetően a Duna-Tisza közének területére esett.

9 A Wosinsky által közölt gerjeni leletek táblái a legesztétikusabb tárgyakat ábrázolják - melyek kétség kívül erős Maros menti kapcsolatokat sugallnak - de feltehetően nem egyeznek meg a leletanyag zömét kitevő kerámiastílussal.

10 Wosinsky a telep mellett egy vatyai urnatemetőt ásott ki,

1 illetve a Magyar Nemzeti Múzeumba bekerült - és szintén közölt - anyagok között is számos vatyai urna töredéke található. Mindez alátámasztja azt a feltételezést, miszerint itt késővatyai teleprétegekkel kell számolni. A leletanyagban jelentkező ún. Maros menti hatásokat a koszideri korszak kerámiaművességében bekövetkező változásokkal magyarázhatjuk. Csontvázas rítusú sírok A vatyai temetőkben jelentkező vázas rítusú sírok kérdésének részletes vizsgálatára egy korábbi dolgozatomban már sor került. Röviden összefoglalva a vizsgálat eredményét, a Vatya területen előkerült vázas sírok leletanyaga nem tartalmazott a kantharosz kultúrákhoz köthető leletanyagot. E sírokban a zsugorított temetési eljárás számos esetben nem felet meg a Maros menti szigorú előírásoknak. A vegyes rítusú temetőkben előkerült kis számú perjámosi kapcsolatokat mutató leletanyag minden esetben hamvasztásos sírokból származik, ahol az idegen stílusú tárgyakat a Vatya-kultúra temetkezési szokásainak megfelelően használták (pl.: hármas testtagolású tárolóedények urnaként való felhasználása). Mindezek alapján a vatyai temetőkben megjelenő csontvázas temetkezési rítust és a perjámosi stílusú kerámiaárut nem lehet összekapcsolni. E helyen kell szót ejteni a Gerjen-csoporthoz sorolt urnás temetkezésekről is, melyeket úgy értelmez a monográfia, hogy, miután a középső bronzkor III. szakaszában az anyaterülettől elvágták a Gerjen-csoportot, az hamar át9 BÓNA 1975, 112. 10 LŐRINCZY-TROGMAYER 1995,61. 11 WOSINSKY 1891, 312; WOSINSKY 1896, 431-432. 12 P. FISCHL 1999, 219-223; P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 112-113. 137