Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)
Bóna István: Bronzkor konferencia Tatán
Horváth Tünde - Pető Anna - Kozák Miklós kő-vizsgálatait BölcskeVörösgyír réteges telepéről az első helyen szereplő régész ismertette, a kövek Nováki Gyula 1965-1967 évi ásatásának Nagyrév-Vatya-Dunántúli Mészbetétes keramikás leleteivel együtt kerültek elő. A 139 kő nagyobb része szerszám, de vannak köztük malom/dörzs kövek is, amelyek már a Kulcsi-fázisban megjelennek. Pusztainé Fischl Klára a Gerjeni-csoport leleteihez fűzött sok tekintetben jogos kritikai megjegyzéseket, kitűnő logikai érvelése ellenére tanácsos lenne megvárni azoknak a hitelesítő ásatásoknak az eredményeit, amelyeket a 80-as évek végén Szabó Géza végzett Gerj en-Váradpusztán. Az sosem volt vitás, hogy Kelebia alapkarakterét tekintve a Vatyai kultúra temetője, amelynek használata belenyúlik a Koszideri-korszakba, az azonban az eredeti vattinai és szeremlei kétfülű kancsók ismeretében kétségbe vonható, hogy a gerjeni és kelebiai kétfülű kancsók „vattinaiak" lennének. Egri Ildikó a Csorna melletti Kónyból mutatott be nagyon érdekes bronzkori falurészietet. Leletmentése során Post-Magyarád - Korai Halomsíros kultúrába tartozó házak, árkok, tűzhelyek kerültek itt elő. Szálai Tamás az abszolút dátumokkal, aC 14 vizsgálatok eredményeivel foglalkozott, két jól kutatott pólus, a Kr. e. 16. századi Koszider-kultúra és a 12. századi Urnamezős kultúra időszaka között. Az Apa-Hajdúsámson kincset a mykénéi pre-aknasíros időszakra téve, a Halomsíros korszak elejét a két fenti dátum közé helyezte. A Koszideri korszakot vizsgálta Vékony Gábor is. Kétségtelen, hogy a teli-telepek végéről, utolsó rétegéről van szó, amelyet a sarkított peremes vésők és a trapéz markolatszorítós bronztőrök jellemeznek, de jellemző rá a Dunántúli Mészbetétes Keramika legkésőbbi (B 1 korú) periódusa is. Az előadások T Bíró Katalin 35 darab pattintott kőeszközének bemutatásával végződtek, utánuk már csak Horváth István megyei múzeumigazgató zárszava következett. A nagyon jól szervezett, baráti hangulatú, a múzeumban érdekes bronzkori kiállítással is kísért konferencia egészében véve jól sikerült. Nem is lettünk volna Magyarországon, ha műszaki-technikai okokból nem lett volna némi időzavar, ennek Tatán - éppúgy, mint mindenhol máshol - a vita esett áldozatul. A jövőben talán jobb lenne kevesebb előadást tervezni egy-egy konferenciára, vagy a programot lazábbra szervezni, mivel a részletek nyilvános megvitatása szinte mindig és mindenhol áldozatul esik a szoros tervezetnek. 11
