Kisné Cseh Julianna – Kemecsi Lajos szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Tata, 2000)

Poroszlai Ildikó: Százhalombatta bronzkori története a legújabb ásatások tükrében: SAX project és előzményei

edény és égett gabonaszemek társaságában került elő, így joggal feltételezzük, hogy a termékenységi rítussal, a termény védelmével hozhatók kapcsolatba. E zárt gödör leletanyaga alapján a szintet biztosan keltezhetjük a koszideri korszakra. Összesen 10 gödör indult erről a szintről, ebből 9 a Vatya-koszideri, ill. Vatya kultúra anyagát, annak forma- és motívum kincsét reprezentálta. A házikerámián kívül sok az ún. telepárú, a hombár, kanál, szürőedény, halsütő tál. Annál kevesebb az import: az észak-dunántúli Mészbetétes kerámia csak elvétve fordul elő. A

III. szintet 180-200 cm mélységben alig lehetett azonosítani a sok gödör miatt, bár ebből a szintből csak 3 újabb indul. Az edények klasszikus vatyai formák kevés díszítéssel, zömében a házi kerámiát képviselik. A

IV. szinten egy vatyai ház lekerekített sarkát (2. ház) sikerült azonosítani a sok gödör között 220-240 cm mélységben. Az égett kormos omladék eltávolítása után találtuk meg a falrészletet 40 cm vastagságban, 140 és 310 cm hosszan lehetett követni. Padló nem csatlakozott a falhoz (5. kép). A ház ény-i részén egy összetört tűzhely körül vatyai bögrék és cserepek hevertek. Csak a 19. sz. gödör tartozott ehhez a szinthez, de több felülről induló gödör (pl. 10, 18. sz.) roncsolta a felületet. A leletanyag zömében a korai Vatya kultúrát reprezentálja: totyakos és gömbös hasú kis bögrék, behúzott peremű és ívelt vállú 2-4 fülű tálak, pácoló edények, hombárok. A kerámia nagy része díszítetlen, a seprőzést, fésűszerű seprőzést, bevagdalt lécdíszt késő Nagyrév hatásként értékeljük. Összehasonlítva a későbbi vatyai kerámiával ez az anyag díszítésben szegényesebb, számban is kevesebb, gyengébben égetett, rosszabb minőségű. V. szint: 230-280 cm mélységben a felette levő ház alatt, de jóval nagyobb kiterjedésben jelentkezett ez a ház (3. ház). A 15-25 cm vastag szürke, sárga és vörösre égett omladék eltávolítása után bukkant elő az agyagfalú, lekerekített sarkú épület. Az omladékban talált kevés leletanyag alapján a nagyrévi kultúra kései (kulcsi) csoportjába tartozik. 15-18 cm vastag szürke záró falakat és hozzá csatlakozó sárga padlót azonosítottunk. A ház ény-i fala nem esett a szelvényünkbe, így az épület teljes kiterjedését nem ismerjük, csak az egyik 102