Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

T. Dobosi Viola: Ember és környezete

2.2. Kőeszköz-nyersanyag Mindkét lelőhely iparára alapvetően jellemző a kavics előnyben részesítése. Ennek a nyersanyagnak szívós jelenléte a paleolitikum teljes időtartamában első közelítésre érthetetlennek tűnik. Különösen akkor, ha a környéken könnyebben megmunkálhatónak tűnő egyéb nyersanyagforrás is hozzáférhető. Technológiai kísérletei következményeként Vértes az egyik lehetséges magyarázatot abban adja meg, hogy a sima, kérges kavicsról leválasztott szilánk mérete és alakja szabályozható, ugyanúgy, mint a már több munkafázisban előkészített magkövek esetében. Tatán a bizonyítható kavicsfelhasználás aránya kb. 60 %. Ez az adat azért lehet megtévesztő, mert ha az eszközkészítés első fázisában egy nagyobb kavicsról teljesen eltávolítják a kavicskérget, már nem állapítható meg, hogy az alapforma kavics volt-e vagy pados-lemezes, primer forrásból gyűjtött kova: azaz a környékbeli (kálváriahegyi?) radiolarit. Vértes László a feldolgozáskor nem vizsgálta részletesen a nyersanyagot, általánosságban harmadkori folyóteraszok hordalékának határozta meg.

6 A közvetlen közelben, a Kálvária oldalában előbukkanó pados radiolaritot rendszeres használatára és bányászatára csak a neolitikumtól vannak bizonyítékaink. A tatai kavicsteraszok és lehetséges gyűjtőpontok helyét nem azonosították, de csaknem bizonyosan megegyeztek a vértesszőlősivei, több geológiai korszakkal későbbi állapotoknak megfelelően. Vértesszőlősön a számításba jöhető idős kavicsleplek ma nincsenek a felszínen. A Gerecse nyugati oldalának hegylábi lejtőin elteregetett kavics a Dunántúli Középhegység feldarabolódott, legömbölygetett, többször áthalmozott törmeléke.

7 Az Által-ér patak aktuális terasza és kavicstakarója a vértesszőlősi telep idején mindössze néhány tíz méterre volt, gyakorlatilag helyben gyűjtötték a nyersanyagot. A döntően kova (szilur, radiolarit, lidit) és kvarcitnyersanyagot néhány százalékban travertino és mezozoos mészkő egészíti ki. A nyersanyag és az eszköztípus közötti összefüggés vizsgálatakor statisztikusán is bizonyítható, hogy mindkét lelőhelyen a durvaszemcsés szövetű kvarcitot többnyire kissé elnagyoltan, néhány chopper-retussal alakították. A finomszövetű, homogén kovából/radiolaritból készültek a kaparok és a felsőpaleolit típusok. Vértesszőlősön az öt kultúrréteg anyagán keresztül követhető belső fejlődés a kovanyersanyag arányának növekedését mutatja a kvarcittal szemben. A minőséggel szemben támasztott igény növekedésével együtt az alapformáknak kiválogatott kavicsok is egyre nagyobbak lettek. 6 VÉRTES 1965, 108. 7 VARGHA-MÁTHÉ 1990, 21-25. 8