Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein

voltak a többinél. A lakás udvari részéhez tartozott a cselédszoba, kamra, előszoba, WC és fürdőszoba, valamint a pincelejáró, az utcai részhez három szoba.

30 A háromszobás lakások lakói már másik társadalmi réteget alkottak. A határvonal elég élesen meghúzható: munkásnak egyáltalán nem, altiszti rangú alkalmazottnak elvétve volt háromszobás lakása. (A parasztház is csak háromosztatúvá fejlődött, a gazdagabb parasztnak nem több szobája, hanem több háza volt.)

31 1929 nyarán kezdődött meg és 1930 tavaszán fejeződött be egy „minta" jellegű lakótelep építése, amelyet a Magyar Dunántúli Villamossági Részvénytársaság (MDVRt) építtetett a MÁK Rt. szenére épülő bánhidai erőműve mellé, még az üzem beindulása előtt. Egy állami erőműnek minden vonatkozásban kifogástalannak kellett lenni. Ezt a célt szolgálta az erőmű mellé tervezett és felépített lakótelep is. Az MDVRT és az építő cég szerződésében a következők álltak. „A vállalkozó tudomásul veszi, hogy az egész lakótelep egy országos jelentőségű villanyos erőközpont tartozékát képezi, amelyet a hazai előkelőségeken kívül sok külföldi szakember is meg fog látogatni - ezért a legjobb anyagokból kell építenie. A munkásház tehát ugyanolyan minőségű lesz, mint például az igazgató lakása".

32 Az egész lakótelep valóban ebben a „szellemben" épült: szép, kertes házak, parkok, vízvezeték

33- a kor összkomfortja fogadta az idelátogató „előkelőségeket". Jellemző viszont az a szándék, amiért ez, az akkor valóban párját ritkító produktum létrejött. A munkásoknak valóban ugyanolyan minőségű lakásokat kellett építeni, mint az igazgatónak, mivel az egész létesítményt egyúttal idegenforgalmi nevezetességnek is szánták. A lakótelep építése egyébként gazdasági szempontok megvalósulását is jelentette. Az erőmű biztonságos működése ugyanis megkívánta, hogy a legjobb szakmunkások a lehető leghamarabb elérhetők legyenek valamilyen üzemzavar esetén. Számukra a lakótelep egyúttal állandó „készenlétet" is jelentett. 1934-re a „...telepen hat villaszerű egylakásos tisztviselői lakóház, 14 kétlakásos, lakásonként kétszobás munkásház és egy melegházzal beépített kertészház van." - írta a Városkultúra című folyóirat 1934-ben."

34 „A lakóépületek egységes magyaros stílusban, de különböző homlokzatokkal készültek. Minden épülethez külön virágos és veteményes kert tartozik - folytatódik a tudósítás. - A lakótelep 122 fővel gyarapította Bánhida község lakosságát és a vasúti forgalom e célra épült megállóhellyel kapcsolódik be." TATABÁNYA I. 1972, 57-58. GERGELY A. 1971, 434. GYIMES é.n., 35. Tata-Tóvárosi Híradó 1930. február 1. 1-2. Városkultúra 1934. május 12. 165.; Komárom-Esztergomvármegyei Hírlap 1935. november 16. 1-2. 491