Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Fűrészné Molnár Anikó: Lakáshelyzet, otthonkultúra a 20. század első felében a tatai és a dorogi szénmedence bányatelepein
a munkáslakások mintegy 56%-a volt ellátva még az 1930-as évek közepén is.) Az áramszolgáltatás viszont a tatabányai telepen a lakosság részére már 1897-ben megindult. Rendkívül nagy jelentőségű volt ez, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Budapesten is csak 1893-ban indult meg az áramszolgáltatás. A kolónia házainak szaporodásával növekedett ugyan a lakosság céljára szolgáltatott áram mennyisége, 1920-ig azonban csak a bányatisztek és altisztek lakásaiba vezette be a társulat a villanyt. 25 A munkások lakásai az 1920-as évek elején kaptak villanyt, még mindig néhány évvel korábban, mint a főváros büszkeségeként számon tartott Kispesti Állami Munkástelepen, ahol a villany az első lakók beköltözése után 17 esztendővel, 1926-ben gyulladt ki. 26 (Villany Magyarországon az összes munkáslakásoknak, a nagyobb méretű lakásokat is ideszámítva, 56,7 %-ában volt az 1930-as évek közepén.) Dorogon a vasüti töltés, mint egy jelkép, választotta el a falut a bányászkolóniától, bányaépületektől. A „fal" a falu és a kolónia között hosszú ideig áttörhetetlennek bizonyult. A bányatelepek lakosságának kapcsolata a falusi településekkel kezdetben jelentéktelen (elsősorban közigazgatási) volt a tatai szénmedencében is. A bányaigazgatóság sem törekedett változtatni ezen. A bányászat és az ipar rohamos fejlődése újabb bányakolóniák kialakítását tette szükségessé. Az új dorogi kolónia felépítése előtt vita folyt területi elhelyezéséről. A szakértői bizottság, attól félve, hogy munkásmegmozdulás esetén a tiszti és az altiszti kar nem tudna kimozdulni a kolónia belsejéből, a munkáskolóniát elkülönítve, a vasúton túli területre határozta el megépíteni. 27 1916-17-ben így 95 új ház épült fel 358 lakással a megjelölt területen. 1922-ben a bányatelep 13 házzal bővült, 25 lakással és 4 altiszti lakással. Az iskolában már 11 tanteremben tanítottak. 28 A folyamatos fejlődés jele volt, hogy határozatot hoztak az utcák elnevezésére és a házak számozására. 2 9 A tisztviselőnegyedek Tatabányán, miként Dorogon is, a munkáskolóniától elkülönítve, a telep szélén, nagy kertektől övezve épültek. A tiszti, az altiszti és a felvigyázói lakások 2-3 szobások, illetve 1-2 szobásak és komfortosak voltak. A felvigyázók kétlakásos épületekben laktak. Ezek a lakások előszobából, kamrából, konyhából és lakószobából álltak. Az alsóbb rangú tisztviselők is ikerlakásos házakban éltek. Egy-egy lakás 6 helyiségből állt. A fedett előtornácról az előszobába, innen a kamrába, konyhába, WC-be és a szobába lehetett bejutni. Az utca felől egy nagyobb szoba is tartozott hozzá. A főtisztviselők kétlakásos vagy egylakásos házakban laktak, de lakásaik sokkal nagyobbak, tágasabbak, kényelmesebbek TATABÁNYA II. 1972, 267. KÖRMÖCZI 1980, 157.; HOGYAN ÉLTEK 1980, 214. SCHMIDT 1932, 197-204. B. MOSONYI 1972, 148.; SCHMIDT 1932, 86. B. MOSONYI 1972, 139. 490
