Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kövesdi Mónika: A piarista múzeum katalógusa, 1938.

A katalógusban más nevek is felbukkannak, főként a tárgyak beszerzését megjelölő rovatban. Dornyay Béla (1887-1965) nem pusztán egyes tárgyak gyűjtője és adományozója volt, hanem mint a komáromi múzeum őre, 1912-ben ő fogott hozzá, hogy a tatai piarista gimnázium számára egy tanulmányi célú helytörténeti gyűjteményt állítson össze. Az 1938-as múzeumi katalógus egyik - múzeumunkban őrzött - példányát Magyary Zoltán Dornyaynak dedikálta, és az ajánlásban „a tatai múzeum megalapozójaként" köszönti őt. Tárgyaink egy része a mai napig is őrzi azokat a vignettákat, amelyeken Dornyay jelöli a beszerzés idejét és az ajándékozó nevét. Dornyay, mint a salgótarjáni gimnázium tanára, azok közé a jószándékú műkedvelő gyűjtők és kutatók közé tartozott, akik a vidéki múzeumok alapításában a legnagyobb szerepet játszották. Az ő tatai kötődését itt töltött nyaralásai erősítették meg. Pályája során több tatai tárgyú kismonográfiát írt, forrásokat közölt. Munkássága nélkülözhetetlen előzménye helytörténeti kutatásunknak. Az adományozók neve között bukkan fel Rédey (Rohrbacher) Miklós (1868- ?) neve. 18 Tatát ábrázoló metszetet ajándékozott a gyűjteménynek, ám ő az első Tata-monográfia

4 szerzője is. Székesfővárosi rendőrfőkapitányként ő is a vidéki helytörténetírás első, autodidakta úttörői közé tartozik. A múzeum történetével kapcsolatos legfontosabb tanulságokat Révhelyinek a katalógusban közölt első tanulmánya foglalja össze. Megemlékezik a Dornyay által létesített múzeum 1912-es megalapításáról, amely még „a rend gimnáziumában elhelyezett, jobban az iskola, az ifjúság számára létesített s pedagógiai célokat szolgáló honismertető szemléltető gyűjtemény" volt. A házi múzeum nemcsak a spontán gyarapodás miatt nőtte ki eredeti kereteit, hanem az időközben lezajlott történelmi változások is arra késztették, hogy regionális múzeummá fejlődjön. A Trianoni döntés utáni csonka megye elveszítette addigi múzeumát, a megyei gyűjtőkörű Komárom Vármegyei és Városi Múzeumot (alapítva 1886-ban). Ennek szerepét veszi át Tata, amely hagyományos, messzesugárzó kulturális és művészeti központ a Dunántúlon. (E tétel igazolására írta Révhelyi a katalógus második tanulmányát, Tata a művészetben címmel.) így válik érthetővé a Magyary által írt előszó utalása: a szülőföld iránti kötelesség irredentának legkevésbé sem nevezhető felhívása. A kibővült tatai piarista gyűjtemény - ahogyan ezt fenti adataink is bizonyították Magyary Zoltánnak köszönhette fejlődését, aki a kultuszminisztérium múzeumi ügyosztályának vezetőjeként hatékonyan támogatta az újjászervezés ügyét. A katalógus már az új intézményt, a piarista gyűjtemény örökébe lépett Tatai Múzeumot köszönti. A kegyúri család által patronált rendház múzeuma 1938-ban az egyesített város és a régió múzeumává vált, s e jelenség párhuzamos a földesúri mezővárosból várossá fejlődött Tata megszületésével. A gyűjtemény továbbra is megszokott helyén, a piarista rendház földszinti, a bajárattól balra nyíló termében kapott helyet, a szoboranyag pedig az előcsarnokban állt. 4 ROHRBACHER 1888. 475