Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kiss Vendel: A komáromi nemzetőrség 1848-ban

harc fegyveres erejét az 1848 őszén már az országosan szerveződő honvédalakulatok alkották a város ezen felajánlásának teljesítésére nem került sor. Szeptember közepén a város otthon maradt nemzetőreire is fontos szerep hárult a vár magyar kézen tartásával kapcsolatban. Ez időre meglehetősen elmérgesedett a viszony a vár katonai parancsnoka, Ignatz Mertz es. kir. altábornagy és a Batthyány által a várba vezényelt nemzetőrök vezetői, Majthény István alezredes és Besze János esztergomi nemzetőr őrnagy között. A sorezredbeli alakulatok korábbi elvezénylése miatt a belső váron kívül az erődrendszer védművei és a külső katonai őrállomások, a komáromi és esztergomi nemzetőrök ellenőrzése alatt voltak. A parancsnoknak a magyar kormány iránti hűsége kétséges volt, ezért Majthény, hogy Komáromot biztosan a magyar kormány irányítása alatt tarthassa, a városi nemzetőrség egy nagyobb alakulatát a belső várban akarta elhelyezni, melyet Mertz megtagadott. Majthény viszont szeptember 14-én a városi nemzetőrség felsorakoztatásával akadályozta meg azt, hogy a Pestről gőzhajón Győrbe szállított sorkatonaságból Mertz a várba erősítést kaphasson. A város a miniszterelnöknél tiltakozott a várparancsnok eljárása ellen és kérte „...miután a Komáromi várban annak megőrzésére és biztosítására elegendő őrség nincsen, helybeni nemzetőrségnek oda be leendő szállítása iránt a szükséges rendeléseket megtenni szíveskednék." Egyúttal hivatkozva arra, hogy a helyi nemzetőrség már három hónapja szolgálatban, van s nagyobb részük szegény ember nekik a szolgálat idejére 8 pengő krajcár napidíjat kér. Miközben Komárom nemzetőreinek a várba bejuttatását igyekezett elérni a miniszterelnöknél, Mertz szárazföldi úton próbált sorezredbeli alakulatokat a várba juttatni. A kísérlet a komáromiak éberségén megbukott, s a császári hadvezetés által magára hagyott főtiszt feladta a küzdelmet az energikus nemzetőr parancsnokokkal. Szeptember 16-án nyugdíjazását kérte s 29-én eltávozott a várból, átadva a terepet Majthénynak, akit a had-ügyminisztérium rövidesen hivatalosan is kinevezett a komáromi erődrendszer élére.

58 Semmi akadálya nem volt most már újabb nemzetőr alakulatoknak a várba vezénylésére, így más egységek mellett szeptember 24-én a komáromiak egy 300 fős egysége is a várba vonult.

59 Mivel október hónapban még a magyar kormánynak sem állt rendelkezésére a vár őrzésére kellő számú és kiképzett katonaság, ezért az új várparancsnok a korábbiaknál nagyobb mértékben vette igénybe a városi nemzetőrség szolgálatait. Október 9-én Csepy őrnagy a tanács közbenjárását kérte, mert az irányítása alatt álló nemzetőröket a várparancsnokság „...minden szám és időrei tekintet nélkül szerfeletti terhes és sűrű szolgálat tételre hívja fel." A városi nemzetőrség parancsnokának jelentése következtében hozott tanácsi döntésből a zászlóalj állapotának A vár magyar kézre kerülésével kapcsolatos eseményekről: SZINYEI 1887, 10-22.; A városi nemzetőrség szerepéről: ÁJLK Közgy. jkv. szeptember 14. 268. sz. , Tan. jkv. szeptember 15. 1880. sz. MOL H: 92. 4164, 4179, 4434. 467