Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kisné Cseh Julianna: A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében
8.7. Dunaalmás - Parókái (7 V , M*) A református Parókia kertjében 1987-ben Petényi Sándor leletmentése során a Tokod csoporthoz, és a mészbetétes edények kultúrájához tartozó településrészlet is került elő. 1 KDM A.: 198-88. 8.8. Dunaalmás, Ugró-hegy (M+, T, M*) A Nagy Kornél tértől D-re a magas Duna teraszon, a régi Bothner szőlőben - ma már közelebbről meg nem határozható helyen hamvasztásos sír került elő. Melléklete korsó és bögre, ami a Lenhardt-gyűjteménybe került. Az Ugró-hegy É-i lejtőjén fekvő telkekről nagy mennyiségben jelez Lenhardt György összesítő térképén a felszínen, fa- és szőlőtelepítéskor előkerülő őskori cserepeket, melyekhez egyéb telepjelenségek (gödrök elszíneződései, tűzhelyek nyomai, kagylóhalmok és állatcsontok) is csatlakoznak. A katalógusban leírt edénytöredékek tokodi és É-dunántúli mészbetétes jellegűek, egymáshoz való viszonyuk, esetleges területi elkülönülésük nem tisztázható (lsd. 8.5. lh., 8.7. lh.). 2 1 Ltsz.: L 28, 59.; VADÁSZ 1986, 22., IX. t. 6-7. 2 VADÁSZ 1986, 23. 8.9. Dunaalmás - Újtelep (M+) A Tatai út Ny-i oldalán az új lakóházak építésekor, közelebbről meg nem határozott helyről került elő egy sírból származó két edény (korsó, fazék). A leletek a Lenhardt-gyűjteménybe kerültek. 1 VADÁSZ 1986, 21., VIII. t. 2., Ltsz: L 25. A fazék katalógusszáma hiányzik. 8.10. Dunaalmás - un. Uradalmi regálási temető (Urasági szántóföld) (T, M, Ma+) Weninger Mátyás egykori uradalmi kasznár említi, hogy az állami és kőhordó út között urnatemető keiült elő. V. Vadász Éva Lenhardt György magángyűjteményének ismertetésekor írja le pontosan a lelőhelyet. A temető a Tatai út K-i oldalán, az Által-ér teraszának magas platóján terül el. 1930-ban uradalmi szőlőtelepítéskor kerültek elő a hamvasztásos sírok (számukat nem ismerjük), melyek tokodi típusú és É-dunántúli mészbetétes kerámiát tartalmaztak (13 urna, 6 fazék, 13 tál, 18 bögre amiből 6 tokodi típusú, 2 korsó, 2 függesztő edény, 6 miniatűr tálacska vagy fedő, pohár aljtöredéke, madár alakú csörgőedény/ 9 db spirálcsövecske és töredékeik, hajkarika kerek átmetszetű bronzhuzalból és kartekercs szilvamag alakú bronzhuzalból).3 A bemutatott leletek minden bizonnyal abból az őskori urnatemetőből származnak, melyről Weninger Mátyás megemlékezett. Itt azonban nem említi, hogy végzett a lelőhelyen ásatást, de korábbról értesülünk, hogy Dunaalmáson nagyobb ásatást vezetett 1880ban, s feltárt 50 bronzkori sírt. Ennek az ásatásnak a leletanyagát ajándékozhatta a MNMnak, bár a lelőhely leírás Hampelnál nem egyezik." A tokodi típusú sírok számát a regálási temetőben ötre becsülhetjük. Vadász Éva a tokodi típusú kerámia magas arányszáma alapján úgy véli, hogy nem egy hosszú életű, hanem két különálló temetőt képvisel a lelőhely. A korábbi, tokodi típusú temető helye a Lenhardt György által körülhatárolt terület É-i részén lehetett, az 1973-ban előkerült sír (Dunaalmás, Hegysor 4.) alapján. Délebbre terülhetett el a későbbi, az „esztergomi csoport" temetője. 1 1 WENINGER 1887, 178. 2 BÓNA 1975, 214., TAF. 262 7.; KOVÁCS 1972, 18. 42
