Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Tolna Gergely: Komárom, Magyarország legnagyobb erődrendszere

lenségeskedés igen heves volt, e várat kedvünk szerint nem nézhettük meg; az em­lített pasákkal visszatértünk". 27 1663-ban súlyos csapás érte a magyar végvári rendszert: a törökök elfoglalták Érsekújvárat, s ezzel megnyílt az út Bécs felé a Duna bal partján. Ennek ellensú­lyozására felépítették Lipótvárat, s végre pénzt szereztek Komárom bővítésére is. Ekkor kezdték építeni az erődrendszer második nagy elemét is, az Újvárat. 1663­ban csak földsáncokkal erődítették meg a városfalakat, majd 1673-ra elkészültek a kőerődítmények is, melyeket Carlo Theti terveinek felhasználásával Franz Wymes mérnökkari tábornok tervezett. 28 Számos épületet kisajátítottak és leromboltak az építkezések miatt: a városházát, a kálvinista templomot és iskolát, valamint 61 la­kóházat. További 183 épület kisajátítását és elbontását is tervbe vették ostrom ese­tére, a védő csapatok felvonulási útvonalainak biztosítása céljából. A karlsruhei le­véltárban fennmaradt alaprajz megmutatja a védművek akkori rendszerét: 29 a bás­tyákon belül mind az Ó- mind az Újvárban házak álltak, az Újvárban szabályos ut­carendszerben, s ott találhattuk meg a várőrség templomát is. Az Újvárat is vizes­árok vette körül, mely külső oldalán a Csallóköz felé 4 ravellin állt; az árok külső oldalán, a vársík védelmében fedett út és fegyverterek biztosították a védő csapa­toknak kitörés esetére a rejtett gyülekezés lehetőségét. A nagyobb hatóerejű ágyúk szükségessé, a Duna által lerakott hordalék pedig lehetővé tette, hogy az Öregvár árkának külső oldalán is sáncokat emelhessenek. A faszerkezeteik korhadása mi­att az évek során jelentősen meggyengült két hídfőerődöt is helyreállították, sőt ki is bővítették azokat. A Duna menti maradt négyzetes, de csak félbástyákkal a sar­kokon, s mellette egy öt ékművel biztosított zártsáncot emeltek A Vág-Duna mel­letti Szent Miklós palánkot ötszögűre építették át, s a mellette levő sáncot négy ék­mű biztosította. A várrendszer ebben az állapotban érte meg a török háborúk végét és a kuruc időket. 1703-1711 között egyetlen ostromot sem kellett kiállnia az erődnek, a gyen­ge ostromtüzérséggel rendelkező kuruc sereg meg sem próbálta az erős erőd ost­romát. Mindazonáltal a Habsburg hadvezetőség a város jobb biztosítása érdekében egy sáncrendszert készíttetett a város köré.3° A vár ezután elvesztette hadászati jelentősségét, hiszen a határzáró erődítmé­nyek korában nem látták célszemnek egy ilyen költséges erőd fenntartását az or­szág közepén. Az erődítések karbantartását elhanyagolták, ám az 1740-ben kitört osztrák örökösödési háború miatt újból elhatározták az erődítmények helyreállítá­sát. Kijavították a falakat és a mellvédeket, helyreállították a kuruc időkben épített sáncokat is. 1748-ra, az örökösödési háború végére az építkezések be is feje­EVLIA 1985, 394. KECSKÉS 1984, 130-132. KECSKÉS 1984, ábra. CSIKÁNY 1998, 90. 395

Next

/
Oldalképek
Tartalom