Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

galmát. Tilos az esetleg kedvezőtlen bejegyzések „meghamisítása, vakarása vagy igazítása, mivel ezt mint nyilvános csalárdság kemény büntetést vonzaná maga utan"ß5 A vándorkönyvek kultúrtörténetileg jól kihasználható források. Segítségükkel pontosabban megismerhetjük a fazekasok munka- és életmód viszonyaiig^ A vándorkönyv az összes szükséges adatot tartalmazta. (Név, mesterség, születési hely, vallás, életkor, személyleírás, aláírás.) A személyleírást a korabeli rendszernek megfelelően közli a könyv. Innen tudjuk, hogy a 17 évesen vándorlásra indult tatai születésű katolikus fazekaslegény, Borsos József termete alacsony, ábrázatja kerekded, haja szőke, szemöldöke gesztenye szín, szeme sárgás, homloka szabályos, orra és szája rendes és sem bajusza-szakálla, sem egyéb különös ismertetőjegye nincs. A könyv hitelesítése céljából Komárom vármegye egy esküdtje kis pecsétjével és aláírásával igazolja a könyv kiadásának jogosságát. Mivel Borsos József fazokas segédként Tatán dolgozott 1859-től vándorlása kezdetéig, 1861 júliusáig, Csanky Péter céhmester igazolta, hogy „az alól írott napig szorgalmatosan dolgozott és magát lehető szorgalommal viselte". Hitelesítésül a céh pecsétjével is ellátták a könyvet. A viszonylagos épségben megmaradt mindhárom pecsét-lenyomat az ismert fazekas pecsétnél kisebb, és némileg egyszerűbb ábrázolású. Borsos József édesapja Borsos Pál szintén fazekas volt. Borsos Pál Tatára költözve megnősült. Elvette a fazekas családból származó Csanki Lídiát. Apósa Csanki János szintén megbecsült fazekasmester volt. Borsos Pál gyermekeit szintén fazekasnak taníttatta. 1850 május 10-én szegődtették el Borsos Józsefet nagyapjához Csanki Jánoshoz, azzal az engedménnyel, hogy akkor szabadul mikor apja akarja. Az 1844-ben született Józsefet tehát fiatalon, 6 évesen kezdték a mesterségre tanítani. 1858-ban az inas átadatott Csizmadia Pálnak, azzal a megjegyzéssel, hogy 1859. év „Szent Iván napján felszabadul és a szabaduló pénzt illetve ruhát a tanító majszterje adja "ß

7 Mint ezt a vándorkönyv bejegyzései igazolják így is történt. A vándorlások kezdő időpontja általában nyáron volt. így Borsos József júliusi indulása is ezt támasztja alá. Borsos József vándorkönyve igazolja a dunántúli városok közötti vándorlás rendszerét. 50 hétig dolgozott Veszprémben, egy évig Sümegen, Pápán - ahol édesapja is tanult - csak 4 hétig dolgozott. 1865-ben meg kellett szakítania vándorlását a katonai sorozás miatt. Mint ezt a tatai járás főszolgabírájának bejegyzése igazolja kötelezettségének eleget is tett. „Borsos József fazekas segéd ... részére a további utazási engedély 1866. évi Április hó 15ik napjáig Magyar országba és a kapcsolt részekbe ezennel kiadatik. " Az engedély birtokában sem utazott azonban tovább tanulni. Egy évet és 11 hónapot töltött újra Tatán. 1865 augusztusában viszont már Palotán igazolták 9 heti munkáját. Innen visszatért Veszprémbe, ahonnan 65 Fazekas vándorkönyv 4. KDM.HGY. ltsz.n. 66 Vö. BRAUER 1984, 318. 67 Szegődtető könyv KDM. NA. 361