Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

ruhaneműek száma függött a letöltött inasévektől is. A tatai fazekasokhoz szegődött inasok összehasonlítva más városok más foglalkozású tanulóival több és jobb ruhát kaptak mestereiktől a szerződések szerint.

34 A szabadulás feltételeire is természetesen több változat megfigyelhető.

35 Előfordul, hogy a szegődtető-szabaduló költség felét a mester fizette. Csanky Benedek inasként vállalta, hogy „az gyérnek maga ruházza magát. Szegődtetőt és Szabadullót is a gyermek fizeti. " Az inasnak hatheti próbaidőt kellett a mesternél töltenie.

36 Ez után az idő után, amennyiben megfelelőnek ítélte a mester és sikerült megállapodniuk, a céhbe felvétetett. A megállapodásnak a céhmester előtt kellett megtörténni. Tatán nem kellett az inasnak óvadékot letennie, viszont az ország más vidékeihez hasonlóan két tanút, kezest stb. kellett megneveznie.

37 Esetenként a tanukat keresztapának nevezi a szegődtető könyv. A keresztapáknak még a felszabadítás után is volt szerepük. A céhbe került inas iratait a céhládában őrizték, mint ezt Horvát Jantsi esetében külön feljegyezték: „Keresztelő levele itt van a czéhnél. " Az inas idő általában 3-4 év volt, ettől lényegesen eltérő is lehetett azonban. Ez alatt az idő alatt az inas mesterét nem hagyhatta el, nem csavaroghatott és éjjel ki nem maradhatott. A tanulási időt meghosszabbítani vagy megrövidíteni csak rendkívüli esetben lehetett. Az inas köteles volt a mesterség tanulása mellett a ház körüli munkában is segíteni a mesterének.

38 Köteles volt megtartani a házi-, illetőleg a napirendet. Munkája gyakorlatilag reggeltől késő estig tartott. Az inasnak szófogadónak és fürgének kellett lennie, különben testi fenyítésben is részesülhetett. Nem csupán az inasnak, hanem a mesternek is voltak kötelességei. Gondoskodnia kellett az inas képzéséről és megfelelő ellátásáról egyaránt. Vallásos életre is köteles volt oktatni inasát.

39 Amennyiben valami ok miatt az inas mestert váltott, az eltöltött időt be kellett számítani. Ezért szerepel a szegődtető könyvben az átadott inasok nevénél gyakorta, hogy.„Györke Latzi átadatott, DrávikJánosnál eltöltött 1 évet és még 2 évet tölt el".^° Megtörténhetett, hogy az inast tartó mester meghalt. Emiatt az inasnak nem származhatott kára. Egyfajta jogvédelmet biztosított számára a céh szabályzata.

41 Kedvező esetben maradhatott az özvegynél egy megfelelő legény ellenőrzése alatt, de a céh átadhatta egy másik mesternek is. Az özvegyet megillette viszont az eredeti megállapodásban szereplő térítés. Átadás történt Györké Latzi esetében is: „átadatott Czéh ereje által ifjú Csanki Sámuelnek ki • Vö. Pl. hódmezővásárhelyi csizmadia inasok szerződtetése. MARKOS 1994, 530-531. 35 Vö. NAGY MOLNÁR 1994, 295-296. illetve RICHTER M. 1941, 219. Ez lényegesen hosszabb a debreceni cégnél kötelező két hétnél. SZALAY 1982, 357. 37 BANNER 1982-83, 232. 38 Vö. RICHTER M. 1940, 74. illetve 1941, 222. 39 RICHTER M. 1941, 223. Szegődtető könyv KDM NA 32. 41 Vö. NAGY MOLNÁR 1994, 293. 352