Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
Kisné Cseh Julianna: A mészbetétes edények kultúrája lelőhelyei Komárom-Esztergom megyében
urnák. Az itt bemutatott típusok nemcsak formailag, de a korábban vázolt munkák alapján kronológiai besorolásuk alapján is széles skálát mutatnak. Míg az ovális testű, kétfülű urna a korai időszakhoz (Tokod csoport, korai mészbetétes edények kultúrája) 42 sorolható (2. tábla 1. kép), a klasszikus mészbetétes típus (2. tábla 2. kép) mellett a temetőn belüli későbbi időszakot többek között a 7. sír urnája (2. tábla 4) képviseli. 43 A törött peremű, ívelten bikónikus testű kétfülű urna (2. tábla 3.) formai és díszítésbeli sajátosságai alapján megtalálható mind a kultúra klasszikus, mind pedig a késői szakaszában. Külön figyelmet a rajta levő, feltételezhetően stilizált horgony alakú csüngőkből álló „láncon" függő ún. fésűcsüngő ábrázolása miatt érdemel. Annak ellenére, hogy eddig az ÉszakDunántúlon előkerült ékszerleletekből fésűs csüngő nem került elő, ábrázolásait gyakran megtaláljuk a területen, így pl. a Szőny-Nagymagtári temető egyik - a most bemutatotthoz hasonló - urnáján, 44 Tata-Tóvárosból előkerült urnán, 45 Mosonszentmiklós-Jánosháza pusztán, 46 Nagylókról származó függeszthető edényen, 47 s újabban Honti Szilvia és Kiss Viktória közölt egy stilizált emberábrázolással díszített urnát a vörsi temetőből. 48 A. fazekak között megtalálható az esztergomi alcsoportra jellemző széles szájú, csücskös peremű öblös forma, aminek testét középvonalától lefelé fésűsdísz borítja, a kisebb, osztott bütykös peremű hordó- és virágcserép alakú, s a kihajló peremű, hengeres nyakú, nyomott gömbös testű kétfülű típus (3- tábla 1-3-). A csuprok közül a peremük alatt széles mészbetétsáwal, alsó részén fésűs vagy sugaras bekarcolással díszítettek kerültek elő egy vagy két füllel. A korai és klasszikus időszak széles típusvariációit mutatják a tálak is (4. t. 14.). Gyakoriak az osztott bütykös peremű, alsó részén hálómintával díszített darabok. Egy másik típust képviselnek a nagyméretű, mély, tölcséres nyakú, peremük alatt és vállukon mészbetétes díszítésű edények. A bögrék (6. t. 4-6.) között ritkábban tűnnek fel a peremből induló fülű, fordított csonkakúpos testű, hasukon lapos bütykökkel díszített darabok. 4 9 Leggyakoribb forma az ívelten tölcséres nyakú, fordított csonkakúpos vagy nyomott gömbös testű. Az erősen kiugró ívelt vállra egy, a peremből induló szalagfül támaszkodik, fenekük általában benyomott. Díszített és díszítetlen formája egyaránt gyaVADÁSZ 1986, 25.; TORMA 1996, 43. 43 TORMA 1996, 46., 5. t. 9-11. Feldolgozás alatt. 45 ArchÉrt 1904, 187. 46 UZSOKI 1963, XVIII. t. 6. 47 WOSINSZKY 1904, 42., 4. 48 HONTI-KISS 1998, 51-, XI. t. 1. 49 Lsd. pl. UZSOKI 1963, 79, 12. t. 3. 34
