Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Kemecsi Lajos: Adatok a tati fazekasság történetéhez

neti jelleggel az 1848. június 9^'i céhszabályokat módosító rendelet hozott. A szabadságharc leverése után azonban újra a korábbi szabályozás lépett életbe. Az 1851-es ideiglenes iparrendtartás lesz a változások következő lépcsőfoka. Ez a rendelkezés kötelezővé teszi a szigorított ellenőrzést a mesterfelvételnél. A céhen kívüli munkát 1859-ben legalizálja először központi rendelkezés (GewerbeOrdnung).6 1872-ben pedig eltörlik a céheket Magyarországon. Egységesítő intézkedések illetve elsősorban gazdasági téren erősen korlátozó szabályok átalakították a tradicionális rendszert.

7 A helyi szokások azonban esetenként erősebbek voltak és a hivatali rendelkezések mellett még évtizedekig megőrződtek. A céh szervezete A tatai fazekas céh 1722-es megalakítása azt jelzi, hogy a településen a mesterségben nagyobb számú kézműves dolgozott, fejlett színvonalon. A földesúr (az Eszterházy család) a hierarchikus céhszervezeten keresztül könnyebben irányíthatta a kézműveseket. A legfontosabb ok azonban a mesterek érdekeinek védelme volt a nyersanyagbeszerzés, a munkaerő és a termékeiket felvevő piac szempontjából.

8 A céh által választott elöljárók voltak a céhmester és a céhjegyző, az atyamester és a két bejárómester. A céh tisztségviselőit a komisszárius elnökletével megtartott gyűlésen választották meg, a biztos által kijelölt három mester közül.

9 A céhmester legfontosabb feladata a céhszabályok megtartása, illetve megtartatása. Ő képviselte a céhet, védte annak érdekeit. Rendszerint ő döntött a céh tagjai közötti kisebb vitákban is. Az atyamester volt a legények feje, akire igen terhes feladat hárult. A városba érkező legények nála jelentkeztek és ott kaptak szállást is. Ő tartotta nyílván a mesterek legény-szükségletét, gondosan ügyelve arra, hogy mindenki az igény bejelentésének sorrendjében kapja meg a legényt. A két bejáró mester segédkezett az igények felmérésében. A tatai fazekasok legrégebbi választott elöljárói a megmaradt feljegyzések szerint a dékánymester (Lenard Ferentz 1767) illetve a dékánylegény (Mojser János 1771, Beké János 1774).

10 A dékán elnevezésű elöljárók a céh mellett működő legénycéhre utalnak. A legényegylet alapításának éve is 1767. Működéséről további adatok jelenleg nem állnak rendelkezésünkre. Rendszerint külön személyt választottak minden feladatra, előfordult azonban, hogy egy személy végezte a bejáró és a szolgáló mester kötelezettségeit is (pl. 1846-ban ifjabb Csanki Sámuel). így pl. a legények fő elöljárója 1852-ben Borsos Pál atyamester volt, akinek Csanki Péter be6 DÓKA 1972, 99. 7 BANNER 1982-83, 230. 8 BODO 1975a, 540. 9 EPERJESSY 1967, 64. 10 Protocollum KDM Helytörténeti Gyűjtemény (HGY), Ltsz.: 93.13.1. 346