Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fülöp Éva: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében II.

által tartandó Juhoknak exarendatiója eránt": az említett akol és 1 egész telekre menő tartozéka a község árendájába kerül. Az uradalom átenged nekik a Naszály határában lévó' urasági rétből 60 kaszavágásra való füvet, amit eddig a birkás bérlő bírt. A helység és a gazdák tetszőlegesen tarthatnak juhokat, de a gazdák állatai ne károsítsák a helység által tartott juhok és egyéb marháik legeltetését. A bérletért évi 450 Rh Ft-ot fizetnek („Kántoronként a számtartóságban"). A lakosok által tartott juhok után továbbra is jár a földesúri dézsma. A szerződés két évre szól, ezalatt az akol épületét jó karban tartják, de ehhez a szükséges építőanyagokat a földesúr adja.

20 A dadiak a határukban lévő halastó karbantartására régóta kötelesek voltak. Most vállalták a tó gátja megépítését, a megszabott nagyságban. ,,Kitárászolásához" követ még a szerződés évében el kellett kezdjenek hordani. Ingyen hordták meg az építéshez szükséges meszet, fövényt és fát a zúgóhoz. Gyalogosokat adtak a gátat építő kőművesek mellé, elvégezték a lehalászást, hordták a halakat, illetve a tóba a továbbtenyésztésre szántakat. A dadi uradalmai major mellett is volt még egy halastó, ennek ,,conservatiója", töltése, halászata, a halak hordása és újak belevitele a „ nemes árendásokat" illette, ha azonban ezek innen elköltöztek, feladatuk a falu lakosaira szállott. A helységben lévő uradalmi kocsma karbantartásához gyalog és szekeres munkásokat adtak, szállították a csapra a bort, sört, pálinkát. A kocsmáitatást illetően úgy egyeztek meg, hogy, bár eredetileg a boráruitatás joga Szent Mihálytól Karácsonyig a községet illette, de azt most a földesúr tőlük árendában bírta, s ezt továbbra is fent kívánta tartani. Az árendát a falu éves adójába beszámították. Szerződése volt már a községnek az uradalommal arra a malomra, amely a Fekete-éren a kecskédi, illetve oroszlányi határban volt. Továbbra is kezükön maradhatott, de gátját nagyobbítaniuk kellett, s a halastónál említett módon, ,,tárászolásához" ennek is hozzá kellett járulniuk. A szerződés rögzítette, hogy a lakosok kötelezettségei a római katolikus templom, a plébános, az iskolamester, a községi jegyző felé változatlanul megmaradnak. A telkesek mellett, a ,,Magok házában minden pertinentia nélkül Lakok", azaz a házas zsellérek évente 3 Ft-ot, a háznélküli zsellérek 1,5 Ft-ot fizettek évente. Balogh régens azonban azt kívánta, hogy „Kikbül mindazonáltal octavális vagy sedecimálissessiosgazdácskákat inkább csinálni a Contrahensek igyekezzenek...". Indoklása szerint, így a község fentebbiekben részletezett terhei több részre osztódván, könnyebben teljesíthetők lesznek, de nyilvánvaló, hogy az uradalom a telkesektől több szolgáltatásra számíthatott. Uo. N. 373- Contractus Somodiensis. Contractus cum Comfmunlitate Somod ratione Ovium. Balogh Ferenc [régens], Richter Mihály bíró, Nedermány János törvénybíró, Borsos Ferenc, Ballabás István, Hamar György, Hartman István, Prener György esküdtek. Tata, 1764. augusztus 26. 337