Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Fülöp Éva: A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében II.

A szerződés 7 pontjában felsorolt összegek így 2544 Ft 18 dénárt tettek ki, amelyet negyedéves ütemezésben fizetett a község, a gesztesi domínium számtartójának. A pénzjáradék fizetése mellett azonban munkával is tartoztak a subditusok az uradalomnak: a szerződés indoklása szerint, mivel a robotmegváltás összegéből egy napi 4 ökrös robotra 4 garas sem esik, ezért méltán kívánja a földesúr, hogy az árenda készpénz-fizetésén túl, a „...majorságbéli industrialis gazdaságunknak meg tartására... bizonyos munkát mértékletessen tőlekpraetendályuk... ". így a kocsiak (1 egész telek után számítva a szolgáltatást) a szendi határban lévő urasági táblákból évente 8 pozsonyi mérő szántást, vetést, betakarítást és behordást végeztek. A szántás felét őszi, felét tavaszi gabona adta, a vetőmagot az uradalom biztosította. Behordaniuk a termést Tatára, Igmándra vagy a komáromi révhez kellett. A majorsági földön végzett munkát a tiszttartó és az ispán felügyelték. További munkaként, a község kaszált az uraságnak 10 öl szénát a Berencséren, vagyis a kecskédi puszták határaiban - a szerződés tiltása alapján, semmiképp sem az erdőben -, s azt be is hordta Tatára és kazalba rakták. A falu határában található 5 halastó helyreállítási munkáiban is részt vettek: 3 tő, a Világos, Büdös és Puszta tó nevűek, „...reparálva ugyan vannak telyessen helyre állítva mind azon által nincsenek"', tehát ezekhez földet hordtak, csatornákat és a felesleg vizek elvezetésének árkot ástak. További 2 halastó, az Itató és Kápolna tó körül a szerződés idejéig még semmi munka nem volt, ezért itt is a fentiekhez hasonló munkák voltak szükségesek. Télen a falubeliek léket vágtak, a halászathoz szekeret és embert adtak. A regáliák közül a bor- és söráruitatás továbbra is a földesurat illette, de az égetett bor és pálinka árultatása a községé lett, oly módon, hogy az urasági csapházba, azoknak az embereknek, akiknek ezek főzését és árusítását az uradalom majd bérbe adja, a kocsiak szállították be és a csapházat is ők tartották rendben. A csapházban lakott az uradalom csapiárosa is. A kocsmára Tatából, Dadról vagy a sági pincéből elegendő bort hordtak. Kocsmáitatásuk ezután is október 1-től december végéig tartott. Mivel a gesztesi uradalomban, sem saját szőleiben, sem a kilencedés tized borokból, sem a hegyvámból nem termett annyi bor évente, amennyi az uradalom kocsmái ellátására kellett, ezért 1741-ben Eszterházy József horvátországi uradalmaiból (Szlánya és Razinya) hozatott át borokat. Ezt fele úton a gesztesi jobbágyok szállították, a kocsiak évente 10 szekeret állítottak ki erre a célra. Útjuk egész a Somogy vármegyei Lelléig, illetve, Sümegen túl, a Zala vármegyei szántódig tartott. Ha azonban a szerződés életbe lépését követően, valamely évben ilyen út nem lesz, az említett 10 szekér más munkára, vagy máshová nem volt küldhető, e kötelezettségüket is pénzben válthatták meg. Hogy megkeressék a pénzbeli szolgáltatásaikhoz szükséges összeget, hordhattak a komáromi révhez tűzre való ölfát, mégpedig Oroszlányból évente 500 ölet (1 öl után 1 forintot kaptak). A fahordás ellenértékét tehát leszámították pénzjáradékukból, de ténylegesen készpénzt csak e felett az 500 öl felett szállított fáért kap333