Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Lázár Sarolta: Törökkori temető Esztergom-Szentkirályon

38. sir Háton fekvő, bolygatott női? csontváz. A koponya balra fordult, előrebillent. A jobb kar a medence alá behajlítva, a kézfej visszahajlik. A bal váll felhúzva, a szorosan a test mellé helyezett bal kar a hastájék jobb oldalára hajlítva fekszik. A lábcsontok mezőgazdasági földmunka következtében hiányzanak. A vázmaradvány hossza 87 cm, mélység 60 cm, irány: ÉNY-DK 43'. 39. sír Háton fekvő, bolygatott férfi csontváz. A koponyát, a bal kar- és kézcsontokat barbár rongálok a munkaidőnk befejezte után kiásták. A jobb kar az áll alá felkulcsolva, a bal kar a gyomortájon behajlítva fekszik. Deréktól lefelé mezőgazdasági földmunka semmisítette meg a vázat. A vázmaradvány hossza 44 cm, mélység 61 cm, irány: ÉNY-DK 43'. A váz bal karcsontjai a 38. váz jobb karcsontjai alatt fekszenek. A VI - egyébként üres - szelvényben 30-35 cm mélyen, még a barna termőtalajban másodlagos helyzetben néhány emberi csontmaradvány (combcsonttöredékek és bordák) került elő. A csontok között famaradvány is volt (Ltsz.: 91.75.63-). A X. szelvény ÉK-i sarkában talált szőlőszaporító gödörből egy másodlagos helyzetben lévő gerezdéit, törött, fehér üvegpaszta-gomb töredék került elő (Ltsz..91.75.62.). A feltárt temetőrészletben 25 bolygatatlan sírt találtunk. 21 sírba férfiakat temettek, nő nyugodott 13 sírban, míg 5 sírban gyermekek feküdtek.

4 A temető megművelt területen található, szelvényeinkben szőlőszaporító gödrök is előkerültek, melyekkel sírokat is megbolygattak. A csontvázak jó megtartásúak, a sírokat a homokos altalajba ásták laza sorokban. A sírok mélysége a jelenlegi talajfelszíntől számítva 32 és 76 cm között váltakozott. Sírfoltot vagy annak részletét 15 esetben figyelhettünk meg. A sírok ÉNY-DK-i, illetve NY-K-i irányításúak voltak. Koporsómaradványt nem találtunk, mindössze a VI. szelvényben másodlagos helyzetben előkerült emberi csontok között voltak famaradványok, továbbá 7 sírból került elő 1 vagy 2 koporsószög. A halottakat háton fekvő - s a legtöbb alkalommal - nyújtott helyzetben temették el, több esetben kettesével, illetve hármasával. így a 4-5. sírban egy férfi és egy nő, a 7-8. sírban egy nő és egy serdült gyermek, a 11-12. sírban egy férfi és egy nő, a 14-15-16. sírban két férfi és egy nő feküdt. Ez utóbbiban oly módon, hogy a felül lévő férfitest szétterpesztett, könyökben kissé felhúzott karjaival szinte „betakarta" a másik kettőt. Egymásra temetkezés két esetben melléklet nélküli síroknál fordult elő. (28. és 29. gyermeksírok és 32-33- sírok) 8 sírban a halott feje alá párnaféleséget helyezhettek. Az elhunytak karjait a mellkason, gyomortájon, deréktájon, hastájékon, illetve a hastájék oldalán behajlították vagy keresztbe tették, csak egy esetben helyezték nyújtva a test mellé, esetleg felkulcsolták az áll alá. Néhány temetkezésnél csak az egyik vagy mindkét kar vissza volt hajlítva a vállakhoz. A lábak általában párhuzamos, zárt tartásban, egyes esetekben kissé széttárva vagy oldalra fordítva, térdben behajlítva feküdtek. A 18. sírA temető anthropológiai feldolgozását Tánczos Nándor végezte el: TÁNCZOS 1993, 141-172. 315