Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Boldizsár Péter: Az esztergomi Vár Anjou-kori kályhacsempéi

2. Leveles indadíszes síkcsempe töredéke, kivágott fiókos hátrésszel (21. kép). Az egyszerű szögletes profilú kerettel készült, lendületesen kanyargó indák között csipkés szélű leveleket mintázó töredéknek formai párhuzamát nem ismerem, technikai jegyei alapján köthető az Anjou mustrával díszített síkcsempék csoportjához. 3. Címerpajzzsal díszített sík csempe töredéke. A pajzs osztott mezejét, mindkét oldalon negyvenöt fokban döntött, ellentétes kiosztású pályák díszítik (22. kép). Ez a címerkép az eddigi csempeanyagban ismeretlen. 4. A IV. csoporthoz feltételesen sorolható az a síkcsempe töredék, amelynek cserépanyaga az előző típusok hátrészeinek anyagával rokon, máza világosbarna. A zárt előlaptöredéken egymás fölött tengelyben álló Anjou liliomokat ábrázolnak, amelyeket vízszintes vesszők választanak el egymástól (23- kép). Ez a típus az eddig közölt csempeanyagban ismeretlen. A bemutatott négy csoport kályhakészítő mesterei különböző anyagokat, formai és technikai megoldásokat használtak, így feltételezem, hogy legalább négy alkalommal folyt kályhaépítés a 14. század folyamán, az érseki palotát magába foglaló vár területén. Az első két csoport fülkés, figurális díszű csempéi archaikusabb formák, a negyedik csoport kétféle cserépanyagot használó gyakorlata pedig már Zsigmond kori analógiákkal is párhuzamba állítható, így a négyféle műhely munkái a felsorolás sorrendjében történhettek. A párhuzamok alapján bizonyos az, hogy a budai és visegrádi királyi palotákból ismert műhelyek dolgoztak az érseki palotában is. Irodalom BOLDIZSÁR 1988 Boldizsár P.: Gótikus kályhacsempék az újabb budavári ásatás leletanyagából. MFMÉ 1988, HOLL 1958 Holl I.: Középkori kályhacsempék Magyarországon I. BudRég XVIII (1958) KOCSIS-SABJÁN 1998 Kocsis E.-Sabján T.: A visegrádi királyi palota kályhái és kályhacsempe leletei. Visegrád 1998. 284