Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)
V. Székely György: 13. századi friesachi pénzlelet Esztergomból
éremképet mutatnak (BB. 80., CNA.Cn7. a herceg mellképe két torony között). Ezt követi az előző hátlaphoz társított új előlap, visszaforduló fejű szarvassal (L.336., BB.81., CNA.Cn8.). Ugyanebben az időben számos veret készül az oroszlános élőlappal és más verdékben használatos hátlapi éremképekkel (CNA.Cn9-13.). Mindez a landstrassi dénárok bizonyos fokú népszerűségét és kedveltségét jelzik. A landstrassi verde tevékenysége az 1241/1242. évi tatárjárást követő évtizedben visszaesett, majd több évtizedre be is szüntette működését. A landstrassi verdéből kikerült pénzek közül a hazai friesachi éremleletekben leggyakrabban és legnagyobb számban a L.lól., CNA.Cn4. típus kerül elő. Az előfordulás gyakorisága és mennyisége jelentősebb kibocsátásra utal. A landstrassi pénzverés nagyságrendje természetesen nem mérhető a Friesach—i vagy a St. Veiti verdéből kikerülő dénárok mennyiségével, de az itteni verde termelése sem elhanyagolható. A Bernhard karinthiai herceg által veretett L.lól., CNA.Cn4. kibocsátásának időpontja 1220 tájára, 12 más vélemény szerint korábbra, az 1216 körüli évekre tehető. 13 Mindenesetre első hazai felbukkanásuk csak az 1230-1240 közötti években záródó leletekben figyelhető meg. Lehetséges azonban, hogy a kibocsátás és a leletekben való felbukkanás között más hercegi véretekhez hasonlóan van bizonyos időeltolódás. A leletek összetételének, a bennük előforduló pénzek kibocsátási helyeinek eltérő megoszlása egyrészt az országba kerülés során alakult ki, másrészt a hazai pénzforgalomban módosult. A pénzforgalomból kivont leletek tehát a fenti hatásokat tükrözik. A friesachi pénzek nagyarányú hazai forgalmának egyik magyarázatát a magyar kutatók egy része az Észak-Itáliával, főleg Velencével folytatott kereskedelemben látja. A távolsági kereskedelemben a 12-13. század fordulója táján lezajlott átrendeződés következtében felértékelődött Velence és rajta keresztül Észak-Itália szerepe, amit jól bizonyít az 1217-ben megkötött velencei-magyar kereskedelmi szerződés. A Velencéből Magyarországra vezető legfontosabb kereskedelmi út Aquileián, Laibachon és Pettaun át vezetett északnak a magyar határig, majd Muraszombaton, Körmenden, Vasváron Veszprémen keresztül Fehérvárra és innen Budára, illetve Esztergomba. Valószínűleg ennek az útnak lehetett egy másik leágazása az egykori Krajna területén, amely a Száva völgyében haladt Zágrábig, majd onnan északnak fordult a Dél-Dunántúl felé. Esztergom régészeti és történeti topográfiája az elmúlt évtizedek kutatásai nyomán eléggé ismert. 14 Ennek alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy az Irinyi utcai lelet az Árpád-kori Örmény település egykori területén került elő. A falu LUSCHIN 1923, 79.; BAUMGARTNER 1959, 34. BAN 1992, 331. MRT. 5. 1979.; GYÖRFFY 1987, 237-289. 267