Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

V. Székely György: 13. századi friesachi pénzlelet Esztergomból

13. századi friesachi pénzlelet Esztergomból V. Székely György (Katona József Múzeum, Kecskemét) 1968-ban Esztergom belvárosában, az Irinyi (korábban Kuckländer) út 2/C házának alapozásakor egy éremlelet került elő, amelyből 137 db ezüstpénz a Balassa Bálint Múzeumba került, egy kisebb részét magánszemélyek szerezték meg.

1 A múzeumban őrzött pénzek meghatározását és részletes adatait a tanulmány végén található katalógus tartalmazza. A meghatározás szerint a leletben egyetlen magyar veret sem volt, kizárólag külföldi pénzekből áll. E tényben semmi meglepő sincs, hiszen a 13. század hazai pénzviszonyainak ismeretében teljesen természetes egy ilyen összetételű pénzlelet. A 12. század folyamán a magyar pénzek súlyának és ezüsttartalmának csökkenése következtében fokozatosan elvesztették értékmérő és értékörző szerepüket. Helyüket a kereskedelmi forgalomban a súlyra mért ezüsttömbök és a magas nemesfémtartalmú külföldi pénzek (bizánci arany, kölni dénár) vették át. A 12-13század fordulójától a fokozódó árutermelés egyre jobban igényelte a pénzgazdálkodás megélénkülését és az ehhez elengedhetetlen, jó minőségű ezüstpénzt. Az évenkénti beváltásra kötelezett magyar királyi veretek csak részben tudtak ennek az igénynek megfelelni, így helyettük és mellettük külföldi pénzek, mindenekelőtt a friesachi dénárok jutottak szerephez. A numizmatikai kutatás friesachi dénárok gyűjtőnévvel illeti azokat a pénzeket, melyeket a 12. század elejétől a különböző egyházi és világi pénzverő hatóságok (salzburgi érsek, karinthiai herceg, andechs-meráni herceg, stájer herceg, gurki püspök, bambergi püspök, aquileiai pátriárka stb.) a szomszédos Karinthia és Krajna pénzverdéiben (Friesach, St. Veit, Pettau, Rann, Gutenwert, Windischgraz, Landstrass stb.) bocsátottak ki.

2 A friesachi pénzverés I. Konrád (1106-1147) salzburgi érsek idejében indult meg, miután a karinthiai Friesach közelében gazdag ezüstlelőhelyeket fedeztek fel. Az érsek pénzverési jogával élve ebből az ezüstből verette pénzeit a kölni dénárok mintáját és pénzlábát alapul véve. Ezek a pénzek külsőre durva, szabálytalan megjelenésűek, de magas ezüsttartalmúak voltak. A salzburgi érsek pénzei hamar belekerültek a környező térség pénzforgalmába és kedveltté váltak. Ennek hatására rövidesen I. Ulrik karinthiai herceg (1135-1144), sőt valószínűleg már elődje, MRT 5. 1979, I62. p. 8/7. lh. A lelet közlésének lehetőségéért Dr. Horváth István múzeumigazgatónak tartozom köszönettel. A kéziratot Tóth Csaba lektorálta, szívességét ezúton is köszönöm. 2 A témával kapcsolatos legfontosabb irodalom: EBENGREUTH 1922, 89-118.; EBENGREUTH 1923, 33-144.; EBENGREUTHU 1924, 97-102.; BAUMGARTNER 1935, 67-88., BAUMGARTNER 1952, 256286.; BAUMGARTNER 1949, 75-106.; BAUMGARTNER 1959, 14-57.; BAUMGARTNER 1961, 28-71. a kérdés legújabb áttekintése: DIE FRIESACHER 1996. 263