Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

László János: Árpád-kori lelőhelyek Tatabánya területén

Árpád-kori lelőhelyek Tatabánya területén László János (Tatabányai Múzeum) A Tatabányai Múzeum régészeti gyűjteményének és régészeti gyűjtőterületének 1992-ben történt kialakítása után célul tűztük ki a vidék kevésbé kutatott, Árpád­kori lelőhelyeinek régészeti kutatását. E témakör keretében először a város mint­egy 6000 hektárnyi területét jártuk be, majd ezek után kezdtük el a lelőhelyek szisztematikus kutatását. A munkálatokhoz nagy segítséget nyújtott Tatabánya vá­ros önkormányzata, amelynek anyagi támogatása nélkül az ásatások nem valósul­hattak volna meg. 1. TATABÁNYA -17. LELŐHELY A lelőhely az Erőmű-tóba torkolló Patári-patak jobb partján található, nyújtott ovális alakú, hosszúsága mintegy 600 méter, szélessége 100-150 méter, a patakkal párhuzamos domboldal alsó, laposabb lejtőjét foglalja el (1. ábra). 1 A terepbejárá­sok során a felszínen ritkábban és közepes sűrűségben kerültek elő leletek, ame­lyek főleg a lelőhely két vége körül sűrűsödtek. Jobbára Árpád-kori (12-13- száza­di) és néhány közelebbről meg nem határozható bronzkori oldaltöredéket gyűjtöt­tünk. 2 1998 januárjában a Tatabányát elkerülő, Környe felé vezető út építése során a terület veszélyeztetetté vált, így szükségessé vált a terület régészeti kutatása. 3 Az út nyomvonala a lelőhelyet a terület délkeleti harmadánál vágta át, ezen a részen a felszínen csak kevés oldaltöredéket gyűjtöttünk. A feltárást ezért kutatóárkok hú­zásával kezdtük el. 4 észak-déli irányú árkot, valamint 2 erre merőleges irányút je­löltünk ki.(2. ábra) Az árkok betöltésében néhány szórvány lelet kivételével sem­mit sem találtunk, a szántott humuszréteg eltávolítása utáni nyeséskor objektum foltját sem figyelhettük meg. A legtöbb értékelhető szórvány lelet a 3- számú ku­tatóárokban került elő. A Patári-patak mindkét partján, a folyása mentén több, hasonló korú lelőhely található. Kis mérete­ik alapján feltételezhető, hogy egymástól távolabb elhelyezkedő, külső kemencékkel is ellátott ház­helyekről, kisebb házcsoportokról lehet szó. 2 Tb. Múz. Rég. Ad. 7-1996. " Az ásatás 1998. január 19. és február 16. között tartott. 233

Next

/
Oldalképek
Tartalom