Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

T. Dobosi Viola: Ember és környezete

más nyersanyagból, más technológiával, más végeredményt produkáltak, azaz más célokra irányult a motiváció.

29 A nagy elvi kérdések megválaszolásának igénye nélkül az bizonyos, hogy a vértesszőlősi eszközök egy része (a tipizálható, standard eszközök kategóriája) azonos formai és metrikus jegyeket mutató sorozatokat alkot, tehát megfelel a régészeti típus legfontosabb kritériumának. Ez azt jelenti, hogy a szerszámhasználat Csányi-féle modelljének mindkét fontos eleme: a tartós motiváció és a technikai készség megléte régészeti módszerekkel igazolható. A technikai készség olyan tökélyre jutott, hogy a kőeszközkészítésben begyakorolt technikát eredményesen átvitték más nyersanyagra is: a nagytestű növényevők hosszúcsontjából hasított szilánkokat ezzel a megmunkálással alakították eszközzé. Vértes László a hatvanas évek közepén szokatlan kísérletbe fogott. Az alsó- és középső paleolitikum eszközkészleteinek számszerűsíthető adatait matematikai statisztikai keretbe illesztette, s így objektív formába öntötte a régészek szubjektíven megfogalmazott meggyőződését az eszközkészítés fejlődéséről. A végeredmény a fejlődés gyorsulásának exponenciális görbéje, amelyre elvileg minden azonos módszerekkel feldolgozott leletanyag felvihető. A koordináta-rendszer tengelyei az exponenciális görbén elfoglalt helyzethez kronológiát is kapcsolnak. Bár a vértesszőlősi ipar az exponenciális görbének az enyhén emelkedő ívén van

30 az a sommás megállapítás, hogy „az erectinek által készített kőeszközök sok százezer év során nem mutatnak semmiféle formai vagy funkcionális fejlődést..."

31 mégis kissé elnagyolt, s a kép régészetileg árnyaltabbnak tűnik. A Vértesszőlősön feltárt két telep öt kultúrrétegének kőeszközanyagát statisztikusán kiértékelve határozott fejlődés mutatható ki. Igaz, szűkre szabott térben, az alsópaleolitikum egészéhez képest korlátozott időhatárok között, feltehetően egy adott közösség eszközkészítő tevékenységében bizonyítható a fejlődés. A Mindéi I-II intertstadiálistól (mésztufaképződés) a Mindéi II löszképző szakaszáig a vértesszőlősi ipar a következőkben változott: - fokozatosan nő az eszközök mérete, tehát új nyersanyagbeszerzési szokások honosodnak meg, (egyszerűbben: a nagyobb kavicsot kell kiválogatni) - a készletben nő a középsőpaleolit típusok aránya, s ez sokkal inkább az igény, motiváció és tervezés módosulását jelenti, mintsem a funkció változását, hiszen általánosságban az eszközök ugyanarra a munkára kellettek - a fejlettebb típusokat rendszerint kovakavicsból készítik a kvarcit ellenében, azaz fejlettebb eszközhöz jobb nyersanyag: folyamatosan visszacsatolásos módon 9 CSÁNYI 1999, 99. 30 VÉRTES 1967, 279. 31 CSÁNYI 1999, 105. 17