Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

T. Dobosi Viola: Ember és környezete

egy-egy medencében. Az nem bizonyítható, hogy ezek az egymástól pár tucat mé­terre sorakozó medencék kultúrrétegei abszolút egyidejűek-e, de az bizonyos, hogy régészeti értelemben egykorúak, mint ahogyan a szuperpozícióban lévő te­lepülési felszínek kontinuus belső fejlődést és szakaszos vissza-visszatérést igazol­nak. Az is bizonyított, hogy a különböző települési időszakokban a település cent­ruma eltolódott egymáshoz viszonyítva. A legelső, legidősebb település az I. lelő­helyen a leggazdagabb, a 3. kultúrréteg a szomszédos medencében, míg a legfia­talabb periódus leleteit csak a III. lelőhelyen találtuk meg. Nyomós érv a vértesszőlősi telep tartós használata mellett, hogy Kretzoi Miklós az I. lelőhely leg­gazdagabb kultúrrétegének faunamaradványaiból elképesztő húsmennyiséget kal­kulált. A 160-250 egyed nagyemlős 5-120 mázsa tiszta húst jelentett (!) ami egy op­timálisan 30 főre becsült közösségnek is hosszantartó, biztos táplálék. 22 Tata középsőpaleolit lelőhely települési körülményei nem olyan kedvezőek, mint Vértesszőlősé. Egy sor feltételnek nem felel meg: hiányzik (vagy legalább is kevés van) a klasszikus konyhahulladék, (telepcsont), a tűzhely. A mésztufafalak azonban tartósan használt területet kerítettek be. A leletanyag jellegéből két funk­ció lenne feltételezhető: 1. Az állatcsontok zöme nem anatómiai sorrendben, de épen fosszilizálódott il­letve cementálódott csont-brecciává. Ez Vértesszőlősön Vértes László interpretáció­jában azt jelenti, hogy a zsákmány feldolgozásának első stációja, azaz feldaraboló hely lehetett. 23 Mindkét lelőhely átlagos eszközmérete azonban megkérdőjelezi ezt a magyarázatot: éppen ez a művelet igényli a legnagyobb eszközt és erőkifejtést. 2. A Gábori-házaspár több dolgozatában felvetetette: Tata eszközkészítő mű­hely volt. 24 Az eszközelőállító folyamat különböző mozzanatainak jellegzetes pro­duktumaira vonatkozó vizsgálatokat és statisztikai számításokat nem végeztünk. El­lentmond azonban ennek a feltevésnek, hogy Tatán a kész, tipikus eszközök szá­ma messze meghaladja azokat az arányokat, amelyeket a műhely funkció kritériu­mának tekintenek. Bár az 1958-59-es ásatásból előkerült, sokat emlegetett 150 kg szilánk nyilvánvaló elírás (azaz kevesebb van) a Vértes-féle ásatás 10x6 méteres fel­színéről, egy rétegű telepről gyűjtött 2000 tipikus eszköz 25 nem műhely-jellegze­tesség. Az eszközök között éppen a bőrmegmunkáló kaparok /munkaeszközök dominálnak. KRETZOI 1990a, 527. VÉRTES 1969, 174. GÁBORI 1976, 73.; GÁBORI-CSÁNK 1978, 184. VÉRTES 1964. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom