Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Tata, 1999)

Borhy László–Számadó Emese: Beszámoló a Brigetioban (Szőny–Vásártér és Molaj “A” lelőhelyen) 1998-ban végzett régészeti feltárások eredményeiről

ezek alapján aligha lehet másról szó, mint a kenyérsütő kemencéhez kapcsolódó kiszolgálóhelyiségről, amelyet így együttesen pékségként (pistrinurri) határozhatunk meg, és részét képezhette annak az üzletsornak, amely az utca felől volt megközelíthető, és az utcát nyugatról szegélyezte. A pékműhely elbontott nyugati fala alapozási árkának betöltésében köralakú, díszített lepénysütő-minta (crustullum) töredéke került elő (ltsz.: 998.-Bl6.011.20

.). A párhuzamok alapján a lepénysütő minta valószínűleg egy pajzsot tartó sisakos büsztöt ábrázolt.

2 Érdemes néhány szót szólni a kenyérsütő kemence szerkezetéről is. Agyagból készített, többször megújított sütőlapját a szomszédos kiszolgálóhelyiségtől kettős kősor választotta el, körben pedig tégladarabokra és részben sóderre alapozták. A sütőlapot a kemence leomlott agyagboltozata borította, amelybe háromszögalakúra tördelt téglazúzalék, valamint széttört edények ágyazódtak.

3 Alatta - a római kori kenyérsütő kemencék esetében hagyományosnak mondható - kb. 5 cm vastagságú finom homokréteg következett. Ez alatt helyzkedett el a téglákkal kirakott sütőfelületet, amelyet 1999-ben tártunk fel.

4 Gazdasági udvar és vályogépületek Az ABC mögötti zónában is 4 szelvényben (-G17, -G18 és -H17, -H18) folyt a kutatás (5. kép). Itt, bár látványos épületmaradványokat nem sikerült találnunk, igen fontos régészeti megfigyeléseket tettünk. A szintkülönbség miatt ebben a zónában ugyanis a másutt mélyebben előkerülő épületmaradványok a mai felszínhez viszonylag közel lehettek, és ezeket elplanírozva megsemmisítették. Ez az oka annak, hogy a másutt mélyen, 70-80 cm mélyen követhető és szépen kibontható falkiszedéseknek itt csak az alja maradt meg.

5 Ennek következtében azonban sikerült a régészeti rétegekben a korábbi évekhez képest lényegesen mélyebbre jutnunk, és a kő építkezést megelőző vályog- és fakonstrukciójú házak maradványait megfigyelnünk. Ezek tájolása megfelel a későbbi kőépítményekének, az ebben az évben megfigyelt kőfalak a visszabontott agyagfalak vonulatát követik: Szerencsés esetekben a vályogtéglák lenyomata is előkerült. A vályogperiódust követő kőperiódusból csak falkiszedések maradtak meg, ezek azonban derékszögben megtörő, kb. 60 cm széles és 8-10 m hosszan nyomonkövethető falvonulatot rajALFÖLDI 1938, 312-341., kül. Taf. LXVI.1-3. A kemence és egyben a pékműhely kerámia leletanyagának feldolgozását és kiértékelését Fényes Gabriella PhD-ösztöndíjas hallgató végezte el. A változatos kerámiatöredékek (pl. pirosbevonatú tányér, szürke fazék stb.) a Kr.u. 2-3. századra jellemzőek. 1999-ben a fentiekben tárgyalt kemencétől délre egy újabb kenyérsütő kemencére bukkantunk. Az említett falkiszedés alapozási árka mindössze 5-10 cm magasan maradt meg, a visszabontott falat tehát szinte az alapozási árok aljáig elplanírozták. Fontos megjegyezni, hogy az alapozási árok alja szintben megegyezik a - B16 szelvény SE 010 számú - a pékműhelyt nyugatról határoló -, mintegy 60 cm magasan megmaradt falkiszedés alapozási árka aljának szintadatával. 145