Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek II. (Csonteszközök készítése)

tok letisztítását obszidián és kovaszilánk segítségével. Megállapítottuk, hogy a metapódiumok proximális mediális epifizisében, ha teljesen letisztítják a tetejét, lyuk keletkezik, s így a velő könnyen kirázhatóvá válik. A tisztítás átlag 20 percig tartott. A "D" kísérletben az erdőből, illetve a közeli dögtemetőből begyűjtött csontokat (mintegy 20 db tavalyi, száraz csont) vízben áztattuk tisztítás előtt, az "E" kísérletben pedig újabb adag friss báránycsontot főztünk 3 deci hamu hozzáadásával 4 órán át. A következő napon folytattuk a "C" kísérletben megkezdett csonttisztítást. A kísérletsorozat e második szakaszában 12 fő vett részt, két kivétellel valamennyien dolgoztak hamuval, illetve anélkül főzött csontokkal, obszidiánt és kovát egyaránt használva, annak érdekében, hogy különbséget tudjanak tenni az eljárásmódok között. A résztvevők közül heten a csontokat tisztítás előtt közvetlenül a langyos hamuban meghempergették, a többiek nem. A "B", "C" és "E" kísérletben főzött csontokat még egyszer felmelegítettük (15 perc), majd hűlni hagytuk őket 50 percig, utána hideg vízbe tettük a tisztítás megkezdése előtt. Az általános vélemény szerint a csonthártya leszedése nehezebbnek bizonyult a "C" kísérlet során először letisztított csontokhoz képest, mégis így a művelet ezúttal csak átlag 10 percig tartott. A hamuval főzött csontok tisztítását nehezebbnek tartották a hamu nélkül főzötteknél azok, akik mindkettővel dolgoztak, de azt is megállapították, hogy a hamuval főzött csontokról szebben lejön a csonthártya. A "C" és "E" kísérlet csontanyaga közötti különbség nem volt számottevő. A főzés, illetve a tisztítás előkészítése alapján négy változattal dolgoztunk: a. hamu nélkül főzve, de tisztítás előtt hamuba hempergetve a csontot, b. hamu nélkül főzve, hamuba nem hempergetve, c. hamuval főzve, hamuba hempergetve, d. hamuval főzve, hamuba hempergetés nélkül. Hat résztvevő mind a négy variációt kipróbálta, s szerintük az "a" változat a legmegfelelőbb; a csontok tisztítása ekkor a legkönnyebb, ezek lettek a legfehérebbek, viszont a kaparás nyoma ebben az esetben általában élesebben látható a felületen. A tisztítást végző eszközökkel kapcsolatban kivétel nélkül valamennyien megállapították, hogy az obszidiánszilánk erre a munkára nem alkalmas, mert eleinte ugyan jól vág, de nagyon hamar elkopik és tompa, használhatatlan lesz, míg a kovaeszköz (szilánk, vagy retusált penge) tökéletesen megfelelt mindvégig a célnak. Az "A" kísérletben szereplő őzcsontokat 8 órán keresztül főztük, a forráspontot soha el nem érő vízben, több részletben. Lényegesen keményebb volt, mint a gyenge birka (bárány) csont, nehezen lehetett tisztítani, kaparni, ez a művelet darabonként átlag 35-40 percig is eltartott. Előzetesen egyiket sem forgattuk meg hamuban. Az "előkészítő műveletek" után megkezdtük a csontok szétdarabolásával kapcsolatos kísérleteinket. 78