Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Antoni Judit: Ethnoarcheológiai kísérletek I. (Csiszolt kőeszközök készítése és használata)

eddig is és a jövőben is megpróbálunk ugyanazokkal a szereplőkkel dolgozni, hogy az esetleges - egyéni - fejlődés jeleit is tanulmányozhassuk. Kísérleteink minden egyes mozzanatát a feljegyzéseken kívül fekete-fehér és színes fotókkal, diával és videofilmmel dokumentáljuk. Az eszközökről rajzok készülnek használat előtt és után, illetve szükség esetén az egyes munkafolyamatok közben is. Mivel saját kísérleteinkkel még nem jutottunk el odáig, hogy a már elkészült eszközeinket a gyakorlatban is kipróbáljuk, itt - hogy a kép teljesebb legyen azokat a külföldi kísérleteket mutatjuk be, ahol ez már megtörtént. A kísérletek leírása előtt azonban szükségesnek látom az általunk alkalmazott ethnoarcheológiai módszer rövid bemutatását, egyben utalva arra is, hogy a cikkben tárgyalt kísérlet csupán e módszer egyik részét képezi.

3 Az ethnoarcheológia nem más, mint a néprajzi megfigyelések ellenőrzött használata a régészeti jelenségek értelmezésében.'

1 A módszer első alapfázisa a megfelelő néprajzi párhuzam felkutatása és vizsgálata. Ahhoz viszont, hogy meghatározhassuk, milyen néprajzi adatokra van szükségünk, először a régészeti anyag fizikai tulajdonságait, jellemzőit kell leírnunk, így például a kőeszközök anyagát, súlyát, alakját, a rajtuk található törések, kopások elhelyezkedését, azok mértékét, stb. Ezt követően a tapasztaltak alapján kereshetjük ki a megfelelő néprajzi analógiát. Választásom ezúttal az újkőkorhoz - kizárólag technológiai szempontból legközelebb álló melanéziai néprajzi eszközanyagra esett, mivel itt, e területen ma is élnek olyan népcsoportok, amelyek csak 50-100 éve hagytak fel újkőkori szintet idéző technikájukkal. E technikát számos kutatónak sikerült még időben tanulmányoznia, illetve felelevenítenie.

5 A néprajzi anyagot - az eszközöket - a régészeti anyaghoz hasonlóan, vagyis fizikai adottságaik szerint dolgozzuk fel. Annak mértékében, amennyire hasonlítanak egymáshoz az így kapott - egymástól független - eredményeink, valószínűsíthetjük a továbbiakban, hogy az őket eredményező tevékenység - a készítésük - is hasonló lehetett. Ez a módszer második fázisa: az elmélet felállítása, a modell kidolgozása. Arról, hogy a néprajzi párhuzamokat helyesen választottuk-e ki és megfelelően alkalmaztuk-e úgy győződhetünk meg, hogy elméletünket - a harmadik fázis során - próbára tesszük. A modell kipróbálása - esetünkben az eszközök elkészítése és használata - az itthon eddig ritkán alkalmazott módszer, amelyet 3 A továbbiakban bemutatásra kerülő módszerről és alkalmazásról bővebben: ANTONI 1990 melynek ez a cikk csupán egyik fejezete. Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik a kísérletekben résztvettek, s idejüket, energiájukat, türelmüket áldozták fel az ügy érdekében. 4 Steensberg meghatározása: STEENSBERG 1980, VI. s Pl. BÍRÓ-IANKÓ 1899; BÍRÓ-SEMAYER 1901; BLACKWOOD 1950; GODELIER-GARANGER 1973. illetve STEENSBERG 1980. 58