Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

H. Kelemen Márta: Későrómai sírok a nyergesújfalui tábor temetőjéből

gyeitek meg, többnyire a tűzszerszámok és egyéb készségek tartására szolgált. Római vagy romanizált lakosság körében nem volt szokásban. Használatából következően férfisírok tartozéka, kivételes esetben, értékes tárgyak őrzésére nők is viselhették. Ilyen volt a VI. századi vörsi langobard temető 23- sírjából előkerült különlegesen szép ezüst szűrőkanalat tartalmazó tarsoly,

38 amelyet belül csontlemezekkel merevítettek. A nyergesújfalui fibula mellett, a bőrmaradványok között talált bronzveretek kétségen kívül a tarsolyhoz tartoztak, a veretek a tarsoly megerősítésére szolgáltak. Félhold alakú veretet öweretként közöltek egy IV. század végi - V. század eleji intercisai sírból,

39 a Minden-i frank temető 4. sírjából származó, pontkörökkel díszített öweretek

40 szerint a forma a germán népeknél volt divatban. Hasonló bronzveretes bőrtáskára példát nem tudunk említeni későrómai anyagból. A veretek helyzetéből következően, a 2-2, párban lévő kis félhold alakú veret a tarsoly aljának két sarkát díszíthette, míg a hosszúkás lemez - mivel a más esetekben előforduló, a lezáráshoz szolgáló csat itt hiányzott - valószínűleg szíjvégként, a zár hosszú bőrnyelvének merevítésére szolgált.

41 Elképzelésünket all. képen mutatjuk be. Övcsat 4 sírból került elő. A 14. és 15. sír bronzcsatja általános későrómai forma,

42 a 15- sír csattestének a háromszöghöz közelítő formája egyedinek mondható. A 13- sír finom mívű, két szembenéző állatfejjel díszített ezüstcsatjának formája a IV. századi temetők anyagában nem ritka, többnyire bronzból készültek és a katonai övgarnitúrához tartoztak.

43 A mi csatunkhoz talán egy Mayeni, Arcadius (383-408) éremmel keltezett sírból való bronzcsat

44 áll formailag a legközelebb. Az 1. sír ezüstberakásos bronzcsatjának szíjborító lemeze és pecekje hiányzik, a jellegzetes csattest alapján azonban jól felismerhető, hogy a IV. század végi - V. századi antik csatok azon típusához tartozik, amelynek az É-i Pontusvidéken (Pantikapaion, Tanais),

45 a magyar Alföld germán anyagában (Tiszaladány, Békéscsaba),

46 és a későrómai pannóniai városok ill. temetők 38 SÁGI 1963, 52-54, 35-36. kép 39 RADNÓTI 1957, 464, Abb. 108, 4; LÁNYI 1972, 5/4. típus 40 BÖHNER 1958, 83, Taf. 40, 9. 41 Egy Epölön előkerült, V. század végi-VI. század eleji germán sírban talált hosszúkás bronzveret a miénkhez hasonlóan, a bőrtarsoly lezárásához tartozó merevítőlemez lehetett. Közölve: MRT 5, 7/2. lh, 39. t. 23. 42 LÁNYI 1972, Abb. 52. 8-11. tfpus 4

3 Az állatfejes bronzcsatokról összefoglalóan: VÁGÓ-BÓNA 1976, 194-196, 163-164. jegyzet. 44 HABEREY 1942, 271, Abb. 11. e. 45 BÓNA 1991, 261, Abb. 66. 1-3. 46 CSALLÁNY 1961, 121, CCXV. t. 11: Békéscsaba; 234, CCXVII. t. 3: Újhartyán (téves, valójában Tiszala-dány); 244, CCXVIII. t. 6: Ismeretlen lelőhely; BÓNA 1991, 261-262, Abb. 66. 4, 7, 11. 408