Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
H. Kelemen Márta: Későrómai sírok a nyergesújfalui tábor temetőjéből
16. sír. Iránya ÉNY-DK, 45/64; Földsfr; H: 153 cm; SZ: 45 cm; M: -70-80 cm. Fiúgyermek rossz megtartású, részben elkorhadt, hiányos váza, a koponya hiányzott. (6. kép 16.) Melléklet: 1. Hagymafejes bronzfibula a jobb váll alatt, a mellkason. A középső hagymafej hiányzik, kengyele díszítetlen, lábán 2 párhuzamos pontsor díszítés. H: 7 cm; SZ: 4,5 cm; Ltsz.: 92.27.10. (10. kép 4.) 2. Agyagbögre a bal boka mellett. Szürke színű, szemcsés anyagú fületlen, gömbölyű hasú, kis kihajló peremű. M: 8,2 cm; Pá: 7,7 cm; Tá: 4,2 cm; Ltsz.: 92.27.11. (10. kép 5.) 3. Üvegpohár a bögre mellett. Szétporladt, alakja nem volt meghatározható. A feltárt 16 sír a Sánchegy tetején, a II. században épült és a IV. században átépített crumerumi római castellum 3 későrómai temetőjéhez tartozik. A Költségvetési Üzem területén lévő 12 sír a völgyben futó, a tábort K- ill. D-felől megkerülő római limesút É-i oldalán, míg a Bürgermeister telken feltárt 4 sír a római út D-i oldalán feküdt. A tábor korai temetőjének helyét nem ismerjük, a késő római temető helyét a közölt 16 sír jelzi és bár kiterjedését ezek alapján meghatározni nem lehet, az bizonyosnak látszik, hogy a feltárt sírok a temető NY-i szélén helyezkedtek el. A sírok tájolása a DK-ÉNY-i irányban fekvő 4., 8. és 10. számú sírokat kivéve ÉNY-DK-i, mindkét tájolás Pannónia késői temetőiben megszokottnak mondható. 4 A három ellentétes irányú sír szegényes leletanyaga nem alkalmas bárminemű következtetés levonására. A temetkezés módja a következőképpen oszlott meg: 4 kősír (1,5,12,13-), 1 téglasír (15.) és 11 földsír. Az utóbbiak közül a 2., 3- és 4. padkás sír volt. A 14. sírt vörös márványlapok fedték, hasonlóan a 12. és 13. kősír lefedéséhez. A közelben bányászott, ún. süttői vörösmárvány alkalmazását a környék temetőiben csak itt figyeltük meg, de megjegyezzük, hogy ezt a középkorban és újkorban igen kedvelt márványt már a IV. századot megelőzően is bányászták a Gerecse hegységben. A tokodi római telepen többízben kerültek elő egyik oldalán simára csiszolt vörösmárványtöredékek, melyeket padlóburkoláshoz alkalmaztak. 3 MRT 5,15/4. lh. 4 LÁNYI 1972, 59-63, Abb. 4. 404
