Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)
Homola István: Technikai megfigyelések őskőkori kőeszközökön
A kőeszközök méretéből, alakjából adódóan egy részük önálló eszköz lehetett. Az egyszerű (nem összetett) kőeszközök alakja célszerű, kézbe illő. Gyakran kényelmi retusokkal biztosítják a szilárd fogást, a munkát végző ember erejének minél kisebb veszteséggel történő továbbítása érdekében. Más részük azonban, különösen azok, amelyek kis méretűek és a munkáéi szögéből következtetve nagy keménységű anyag megmunkálására használhatták, csak mint kőbetétek jöhetnek számításba. Ezeket a betéteket fa, esetleg csövescsont vagy agancs foglalatba erősítették ragasztással, gyanta, mézga vagy fehérje alapanyagú természetes ragasztókkal. Esetenként felhasználhatták a rögzítéshez a forgácsolás ellenhatásaként a nyélben jelentkező feszítő-szorító erőt (4. tábla 3.). A munkaéleket a hagyományos régészeti tipológia szerinti csoportosításban vizsgáltam. A kőszerszámok feltételezett forgácsolási felületének élszögeit megmérve két diagramot állítottam össze (1-2. grafikon). Egy diagramon ábrázoltam az összes forgácsoló élszögeket, 357 darabot, obszidiánokat és kovaféleségeket (1. grafikon). Külön ábrázoltam a vakaróbetétek élszögeit, profil-, ék- és laposvésőket egyazon nyersanyagból, obszidiánból (2. grafikon). A koordinátarendszer vízszintes tengelyén az élszögadatokat 10 fokonként, a megmunkálandó anyag keménységét a függőleges tengelyen tüntettem fel. Mivel az anyag keménysége és a megmunkáló szerszám munkaélének szöge egyenesen arányos, az egyenes origója a legpuhább anyag és a legkisebb szögérték. A régészeti terminológiával vakaró-, árvéső és ezek kombinációjával meghatározható eszközcsoportok a legnagyobb valószínűséggel szerves eredetű és különböző keménységű nyersanyagok megmunkálására szolgáltak. A szakirodalomban fellelhető keménységi, anyagellenállási értékek más-más szempontok alapján megállapított, nehezen összeegyeztethető adatokat tartalmaznak. Az egyes fafajok mechanikai tulajdonságait Ligeti és Kollman adatai alapján tüntettem fel 8 . A függőleges tengelyen megadott keménységi értékek HB N/mm 2-ben értendők, a farost irányára merőlegesen, évgyűrűvel párhuzamosan. A függőleges tengelyen jelöltem még a Brinell-féle (HB) keménységi fokokat 9 . A különböző értékeket számszerűen, pontos adatok alapján nem tudtam összeegyeztetni, de a megmunkálandó nyersanyagoknak a megmunkálhatóság szempontjából lényeges tulajdonságait relatív sorrendbe rakva értékelhető adatokat kaptam. Értékelve az 1. grafikont (1. táblázat), a 357 darabos forgácsoló élszögek elhelyezkedését, szembetűnő, hogy azok zöme, 240 darab 60-90 fokra esik. Ebből 193 darab (54,1 %) kova nyersanyagból, 47 darab (13,2 %) obszidiánból 8 KOLLMANN 1955; LUGOSI 1967; LUGOSI 1987. 9 KOLLMANN 1955. 31
