Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Endre: A brigetiói falfestmény pannóniai vonatkozásai

mint a kőfaragványok. Terjedését bizonyítja az aquincumi helytartói palota falfestménymaradványai, ahol sajnos éppen a figurális részek pusztultak el. A görög-római mitológia megjelenítése Pannóniában nem véletlen. Hadrianus és Antonius Pius aránylag békés évtizedeiben minden területen fellendülés mutatkozott. A romanizáció nem kerülhette el a különböző művészeti ágakat sem. A festészet és a kőfaragó művészet között csak az volt az alapvető különbség, hogy a helyi kőfaragóműhelyek már korábban kialakultak és képzett - bár különböző képességű - mesterekkel rendelkeztek, míg jelentősebb művészeti alkotásokra képes festőműhelyek még nem működtek. A falfestményeket minden bizonnyal a különleges technikát ismerő, megfelelő képességű itáliai vándorművészek készítették, akik a mitológiai irányzat terjesztői is lehettek. Az ábrázolások mindkét művészetben nagyjából azonosak. A trójai mondakör, Herakles hőstettei, a római eredetmonda, a görög-római irodalomból is ismert mitológiai történetek megjelenítése. Legalábbis erre következtethetünk az egyetlen pannóniai mitológiai falfestmény alapján. A Hesioné és Rhea Silvia falképek hasonlósága a domborművekkel azt bizonyítja, hogy a mintakönyvek több esetben közös gyökerekből - esetleg egy ismert itáliai alkotás leegyszerűsített változatából - erednek. Az sem elképzelhetetlen, hogy az elkészült falfestményeket a helyi kőfaragók mintakönyvként használták és az ezekből készült másolatok több műhelyben elterjedtek. Bármelyik lehetőséget vesszük figyelembe, az a korábbi nézet, amely a mitológiai ábrázolásokat galliai és germániai mintaképekre vezeti vissza és az itáliai hatást teljesen elveti, a brigetioi falfestmény ismeretében tarthatatlan.

6 2. Több bizonyíték arra utal, hogy falfestményünk a II. század első felében készült és a markomann háborúk alatt pusztult el. Most csak az érmék ábrázolásainak meghatározó szerepére szeretnénk rámutatni, mert ez a domborművekkel is kapcsolatot mutat. A II. század első felétől számos érem jelent meg a római őstörténetre vonatkozó ábrázolásokkal. Ez nem véletlen, mert 147 évben közeledett Róma alapításának 900 éves évfordulója. Már a korábbi kutatás is felfedezte az érmék közvetítő hatását a provinciális kőfaragó művészetre.

7 A post quem datálás lehetőségét is bizonyító szerepét nem zárhatjuk ki kormeghatározásunknál. Nyilván a különböző alkotóműhelyeknek az érmek tájékoztatást adtak az éppen divatos művészeti irányzatokról, amelyekhez munkájukban alkalmazkodtak. Bizonyos, hogy az érmeken számos esetben ismert és kiemelkedő 6 NAGY 1943, 481. 7 HEKLER 1926, 82. 205