Kisné Cseh Julianna – Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Tata, 1997)

Bíró Mária: Adalékok Brigetio csontiparához

3. A polgári élet mindennapjaiban használt csonttárgyak (ékszerek, fésűk, dísztűk, munkaeszközök) 3.1. Ékszerek (32-34., 36. kép) Csontból minden korban és minden kultúrában készítettek ékszereket. A csont mint nyersanyag könnyen megmunkálható, olcsó és szép, de ezzel együtt bizonyos kultikus vonatkozások is kapcsolhatók hozzá. A csontékszer (fog, agyar, stb.) a legtöbb népnél apothropaikus amulett. A csontnyakláncoknak két típusa különíthető el a megmunkálásuk alapján. Az egyik típus esztergán készült hengeres csontgyöngy, a másik kézzel faragott csontlapok és csüngők variációja. Az esztergán készített csontnyakláncok pontosan olyanok lehettek, mint amilyeneket ma is árulnak az indiai kereskedőházak. A római csontfaragók is szinte minden elemét használták az indiai láncokon megfigyelhető motívumoknak, csak szabályos gömb alakú szemeket nem készítettek. Inkább kedvelték a szabálytalan henger alakú gyöngyszemeket, melyeket stilizált növényi motívumokkal díszítettek (32. kép). Egy-egy gyöngy felületén egyáltalában nem törekedtek a szimmetriára, a múzeumban látható gyöngy szemei olyanok, mintha egy díszített csonthengert daraboltak volna fel 1-1,5 cm szakaszokra. A lapokból, lemezekből összeállított nyakláncot a gyermekek számára készítették és CREPUNDIANAK nevezik az ókori szerzők. A lánc szemei lehetőleg mindig mást ábrázolnak. Ilyen zárt leletegyüttes Gorsiumban az Area Sacra területén került elő a XI. épület legkorábbi rétegéből (34. kép).

19 A brigetioi faragványokból is egy "kísértetiesen hasonló" láncot lehet rekonstruálni (33. kép). A crepundia díszítményei alapján átmenet az ékszer és az amulett között. Gerulata feltárásánál a XI. sírból került elő egy hasonló, két makk ábrázolás, egy phallos és egy ökölbe szorított kézfej volt a láncon (36. kép).

20 Ennek a lánctípusnak egy klasszikus darabját a Fekete tenger mellől ismerjük. 3.2. Dísztűk (35., 37-38., 40-46. és 48. kép) A Dunamenti Múzeum gyűjteményében található tűk többsége díszítetlen. A brigetioi anyagnak ez a része altípusokban sokkal szegényebb, mint a Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Az állatalakos dísztűk közül egy kakas ill. tyúk vagy galamb fejnélküli töredéke maradt meg (37-38. kép). A fejnélküli állatnál lehet látni, hogy csak egy nézetre van kidolgozva. (Hasonlóan a crepundián szereplő hal - ponty - ábrázoláshoz (35. kép). (A gorsiumi temetőkből tudjuk, hogy az állatalakos tűk ruhatűző tűk voltak és férfiak, nők egyaránt viselhették. Itt a komárnói gyűjteményben pedig azt lehetett megfigyelni, hogy egy frontális W BÍRÓ 1987, 31. 20 PICHLEROVÁ 1981, 38., 235. 182