Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Irodalomtörténet - Pifkó Péter: A színházi élet kezdetei Esztergomban

A XVm. század végétől a német színtársulatok is rendszeresen felkeresték Esztergomot. A magyar színtársulatok megjelenésekor is sokszor előnyben részesültek. Az ispita számadáskönyvei arról tanúskodnak, hogy előadásaikat sokan látogatták. 1831 -ben a magyar nyelvről szóló rendelet kimondta, hogy kérvényeiket el kell utasítani. A szélesebb néprétegek szórakozási igényeit elégítették ki a német, főképpen bécsi és tiroli énekesek, vándormuzsikusok. Az alsóbb néprétegek elsősorban a komédiások (kötéltáncosok, erőművészek stb.) produkcióit, valamint a városban gyakran megforduló állatmutogatók vadállatait csodálták. Ez utóbbiak is a vendégfogadók udvarán telepedtek le. 1826-ban Baky Gábor színtársulatának fellépte idején a Fekete Sas udvarán tanyázott ilyen állatmutogató. A Fekete Sas kertjében is szívesen összegyűltek az iparoslegények. Kedvelt szórakozás volt télen a korcsolyázás és a várost övező dombok alján épült lövölde házban a lövészet. így szórakoztak a város polgárai a század első felében, amikor megjelentek Esztergomban az első magyar színtársulatok. 3. Színház és közönség (1816-1849) A magyar nyelv ápolásának és terjesztésének apostolai, a vándorszínészek először 1816-ban jutottak el Esztergomba. A vándortársulatok a város lakói közül elsőként a városi tanáccsal kerültek kapcsolatba. A szabad királyi városokban a közigazgatás irányítója a városi tanács volt a főbíróval, a polgármesterrel, a városkapitánnyal és a főügyésszel az élen. A tanácshoz fordult a színigazgató, ha a városban játszani akart. Felkereste a városkapitányt, közölte vele játszási szándékát. A városkapitány beterjesztette a szóbeli kérelmet a tanács következő ülésén. Ilyen esetben irat nem, csak jegyzőkönyvi bejegyzés maradt. 1816-ból származik az első bejegyzés, amely szerint a Nógrád Vármegye direkciója alatt működő Játszó Társaság kérte, hogy a Fekete Sas vendégfogadóban játszhasson. A város tanácsa engedélyezte játékukat, amikor az ott játszó német társulat távozik.

15 Szintén bejegyzésben olvashatunk Hetényi József és Nagy Károly színigazgatók kéréséről, akik a kaszárnyában kértek egy szobát, hogy ott színielőadásokat tarthassanak.

16 1837-ben Keszi József kereste fel Pinke István kapitányt, s engedélyt kért arra, hogy az országos vásár idején Esztergomban játszhasson. A tanács eleget tett a Pinke által beterjesztett kérésnek. *

7 1817-ben határozatot hozott a város tanácsa, hogy a szegények javára minden színtársulat köteles egy előadást tartani.

18 A színigazgató lakásán vagy hivatalában kereste fel a város kapitányát és közölte vele, hogy mikor akarja a társulat megtartani & jótékony célú színielőadást. Ezután a városkapitány feladata volt, hogy kérje a tanácsot, küldje ki az Ispita kurátorát az előadásra, hogy ellenőrizhessék a befolyt összeget. A tanacsülesi jegyzőkönyv 1822-ből Tarkovits Basilius kapitány beterjesztését őrizte meg.

19 Később a kirendelés szóban történt. A jótékony célú előadások bevételéről jelentést tett a kapitány a városi tanácsnak. 1820. május 15-én nagyobb sikert érhetett el az a Játszó Társaság, amely 38 forintot fizetett be tiszta jövedelemként a szegények javára.

20 1840.november 10-én Meszéna János városkapitány ugyan 33 forint 42 krajcár bevételről számol be, de a költségek levonása után 11 forint 25 krajcárral gyarapították csak a szegények szerzeményét.

21 Ha a jegyzőkönyvi bejegyzéseken kívül iratokat is találunk, megtudhatjuk, hogy a város kapitányán kívül kik kerültek kapcsolatba ilyen módon a színészekkel. Egy 1822-es irat 34