Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Fűrészné Molnár Anikó: A dorogi bányamunkásság lakáshelyzetének alakulása a XX. század első felében
terjeszkedése folytán már alig volt gazda, aki 10-15 holddal rendelkezett. 15 A telepített munkások százalékos aránya 1914-ben 26,85,1920-ban 33,3,1925-ben 59-re nőtt. 16 Az állandóan emelkedő bányászlétszám elhelyezésére a társulat különböző megoldásokkal próbálkozott. Bár sok volt a szomszéd községekből bejáró bányász, a munkáslakások szaporítása elkerülhetetlennek mutatkozott. Egyre inkább hiányzott azonban a terjeszkedéshez szükséges terület. A lakásínség enyhítésére 1941 -ben egy mérnöki és 30 munkáslakást építettek. 17 1941 után a széntermelés már folyamatosan csökkent, jelenkezett a túlfeszített termelés, a háborús rablógazdálkodás hatása. A társulatok még építkeztek. Munkáslakásokat építettek Tokodon, Csolnokon és Dorogon is. Ebben az időben a medence 38 lakótelepén már 5500 lakás volt a bányatársulatok tulajdonában, mintegy 17 ezer lakossal. 18 A munkáslakásoknak kényelmet nyújtó felszereltségük (komfort) - villany kivételével - nem igen volt. A lakásokról a vállalat gondoskodott - térmester, gondnok - útján, de azok csak a legszükségesebb állagmegóvást végezték el. A háború csak tovább nehezítette a helyzetet. Az üzemi bizottságok jegyzőkönyvei tele voltak a bányászok és hozzátartozóik panaszaival. Tokodon általános volt az a kívánság, hogy a bányaigazgatóság sürgős intézkedésére először a bombakárosultak, illetve kibombázottak, másodszor pedig a nagycsaládosok mielőbb visszatérhessenek lakásukba, vagy újabb lakást kapjanak. 19 1945 májusában az üb. Tokodon úgy határozott, hogy azokat a volt alkalmazottakat, akik még vállalati lakásban vannak, de szolgálatot nem teljesítenek, a telepről távolítsák el, s helyettük a rászorulók jussanak megfelelő szoba-konyhás lakáshoz. Az egyszobás, a konyha nélküli lakásokban egyedül álló nőtlen alkalmazottak vagy nyugdíjas özvegyek lakjanak mindaddig, amíg lehetőség nem nyílik tágasabb lakásra. Kifogásolták ezzel kapcsolatban, hogy a többszobás tisztviselői lakások csaknem üresen állnak. 20 Egy 1946. május 3-án kelt, a dorogi bányaigazgatósághoz intézett leirat a földműveléssel foglalkozók és a kiutasítottak jogos igényeinak kielégítése után még fennmaradt, megürült sváb házakról rendelkezett. "Ezekbe a letelepülni szándékozó kiutasított bányászokat, valamint többgyermekes, környéken lakó bányászcsaládokat kell telepíteni. Térítés ellenében a házakat tulajdonként kapják meg, fölös földterület esetén 800-1000 négyszögöl mezőgazdasági ingatlan is juttatható. A még fennmaradó lakóházakban nyugdíjas bányászok telepítendők." 21 Ilyen üres házak azonban nem maradtak. A legsürgősebb feladatként jelentkezett az új, egészséges lakóházak építése. Dorogon 1946. december 12-én megkezdték a házhelyek parcellázását és 330 házhely szétosztását. (Itt épültek fel a Petőfi és Bányász Hitel Segély akció lakótelepei.) 22 1947-48-ban 30 fős legényszálló is épült. 23 Hatalmas lépés volt a lakásínség felszámolásában az 1950-es években beindított állami és sajátház akció. A kertes családi házakhoz ingyen telket kaptak a bányászok. A szénmedencében a bányász sajátház-építési akció keretében 1953-ban 180 kertes családi ház épült, "valóságos kertes bányászlakónegyedek nőttek ki a földből." 24 Ezek a házak zömében "kétszoba-konyhás, vérandas, kamrás és külön mosdóhelyiséggel" ellátott kertes házakvoltak. Az akció során körülbelül 30 %-kal nőtt a lakásállomány, 25 amelynek zömét a dorogi bányászok részére Taton felépített 600 családi ház képezte. 26 A községi tanács legfontosabb létesítménye az 1951 -ben megalakult dorogi vízmű vállalat volt, amely az egész telepet bekapcsolta a vízszolgáltatásba. A csatornával való ellátás viszont Dorogon is lemaradt a vezetékes vízellátáshoz viszonyítva. A fejlődés ellenére a "Dorogra érkező idegen első benyomása" még nem volt a legjobb a község "szépségét illetően". 2 'A legtöbb baj a porral, a szeméttel volt. A lakóházak közé 80
