Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Történelem - Fülöp Éva Mária: A Tata-gesztesi Esterházy-uradalom megszervezése a XVIII. század első felében I.

alá tartozó területek gyarapítása, s a munkák elvégzéséhez szükséges, megfelelő számú uradalmi alattvaló biztosítása. így Eszterházy József is csatlakozott az ekorban oly gyakori magánföldesúri telepítésekhez, mivel, mint maga írta a kor kameralista elveinek megfelelő gazdasági nézeteket hangoztatva, "Ubi Populus, ibi Obulus."

22 Ami a jórészt a mai Komárom megye területén fekvő tatai uradalmat illeti, az itteni települések igen nagymérvű pusztulást szenvedtek a XVI-XVII. századi harcok során. Tata vára 1529-ben került első ízben török kézre,

23 hiszen a Buda és Bécs közti fontos útvonalon fekvő, korántsem hadászati célokat szolgáló építmény nem volt képes ellenállni a megújuló támadásoknak.

24

1864-ben, Pesty Frigyes országoshelynévgyűjtésénekmunkálatai során a nagyigmandiak így emlékeztek a vidék múltjára:"Egyfelül a Duna, másfelül a Bakony s Vértes hegyek és erdők, úgy más apróbb várakon kívül, Győr, - Komárom-Tata, - nagyobb várak környezvén -, és szorítván össze a vidéket, nem csuda, ha a török világban egészen elpusztult annyira, hogy az egész vidék, Győrtől a Vértesig győri pusztaságnak neveztetett.

26 A hadak ellátása, az erődítési munkák munkáskezeket követeltek. A megye területéről már az esztergomi vár 1595. évi visszafoglalása után is találhatók adatok telepítési törekvésekre,

27 azonban az 1680-as évektől meginduló felszabadító harcok alatt e terület újból elpusztult. Míg az első időszak települőit a török megszállástól leginkább sújtott déli országrész adta, addig a XVII. század végétől a harcok lezáródása után a sűrűbben lakott északi területekről indult meg a vándorlás a gyérebb lakosságú részek felé. A vidék be telepítésének végső, s egyben legszervezettebb szakasza azonban Eszterházy József telepításeihez köthető. 1733. február 4-én kiadott toborzó felhívása nyomán megindult a földszűkétől szenvedő, kötött öröklési rendű délnémet területekről a jobbágyok bevándorlása dunántúli birtokaira.

28 Emellett a termőterületek kiterjesztésére is törekedtek: az irtások mellett kiemelkedik annak a mocsárlecsapolásnak a jelentősége, amely Mikoviny Sámuel vezetésével, Eszterházy József és a Magyar Kamara közös, fele-fele arányú költségviselésével 1747-ben indult meg, Tata-Almás-Szőny községek határában, az egészen a Dunáighúzódómocsarakkiszárítására.

29 Jelentősek azuradalom gazdasági és más jellegű építkezései is. A szépségéről híres cseklészi kastély építése 1722-ben fejeződött be,

3

" s Tata arculatát máig meghatározzák azok az építkezések, amelyek ez időtájt indultak meg. S természetesen külön ki kell emelnünk a pályáját az uradalomban kibontakoztató Fellner Jakab nevét. Eszterházy József minden időben, még hadi útjain is figyelemmel követte uradalmai gyarapodását, számon kérte a birtokok állapotáról szóló jelentéseket. "Örömmel értem, hogy kő Házok épületeivel ékeséttetik Tata.", írta 1745-ben.

31 Közelebbről megvizsgálva azonban ezt a gazdasági fellendülést, nyilvánvalóvá válik, hogy éppen azoknak a vállára rakott súlyos terheket, akiknek munkáján a termelés megindítása és fenntartása nyugodott - azaz az uradalmi jobbágyságnak kötelezettségeit súlyosbította. Az építkezések /uradalmi gazdasági épületek emelése, a már korán igen kiterjedt és az uradalmak bevételeiben is jelentős helyet elfoglaló halgazdálkodással összefüggő munkák, utak, gátak, csatornák építése, illetve ásása, mocsárlecsapolások, szállítások/ jelentős mértékben megnövelték a robotterheket. Amikor pedig, az 1740-es évektől, előtérbe került a pénzjáradék a járadékformák közt, annak előteremtése érdekében a szükséges munkákat azuradalom által megszabott munkadíjért voltak kénytelenek elvállalni az uradalmi alattvalók. A tisztán német települési falvak a többihez képest kedvezőbb helyzetben voltak - velük az uradalom úgynevezett "örökös szerződést" kötött. Ez négy-hat évi tehermentességet, "garaspénz" lefizetése ellenében szabad költözést és javaik szabad adásvételét jelentette.

32 55