Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

A Babits Mihály halálának 50. évfordulójára rendezett tudományos emlékülés anyaga - Kelevéz Ágnes: Az Angyalos könyvtől a Beszélgető füzetekig

Petőfi, naivhangú, fiús pátoszú "Jóska", "Rajtuk kívül, hogy a névsor teljesebb legyen, Horváth Henrik műfordító, Kárpáti Aurél, műkritikus, író, Móricz Zsigmond, a nagy életerejű, gazdag tehetségű, nyugodt-kiállású, a magyar sors legnagyobb regényírója, Szini Gyula író, Artinger-Oltványi Imre, Farkas Zoltán és Elek Arthur művészeti írók, Gál Mózes bácsi, a csupa szív, hajdani kartárs, majd Medgyasszay Vilma és Simonffy Margit előadóművésznők, Beck Ö.Fülöp szobrászművész a kiváló Babits-plakett szerzője, Basch Edit festőművésznő, Simon György János, a Svájcban élő, modern magyar festő és végére hagytam - bizonyára több nevezetességet kihagyva - Nagy László Endrét, a csupa szellem konferansziét és írót, ki pompás rajzokat rögtönzött a ház falára."

7 Az egyik ma is látható magát Nagy Endrét és fiát ábrázolja, a másik a magyar Pantheon: egy zsupfedelű gólyafészkes tornácos ház kapujában ott áll Móricz és Babits, és szigorúan rostálja a befelé tülekedő múzsa-férfiakat. Egy másik változatban Babits, mint Szent Péter az előhegyi mennyország kulcsaival siet az érkező vándor elé, mögötte Móricz Zsigmond, mint Mózes a kettős törvénytáblával és a Pegazussal, mely a rétre kicsapva legelész. Egy másik barát a Svájcból érkezett Simon György János festő mese illusztrációkkal tette hangulatosabbá a verandát.

8 A halhatatlanságnak, nemcsak az Eíczinger által említett nevek maradtak meg a tornácán, hanem szellemi életünk további kiválósági is. Ezek: "Márffy Ödön, Csinszka, Szekf ű Gyula, Szerb Antal, Rubinyi Mózes, Weöres Sándor, Sík Sándor, Brisits Frigyes, Fülep Lajos, Illés Endre, Gellért Endre, Halász Gábor, Radnóti Bálint György /publicista/, Ascher Oszkár, Vas István, Ortutay Gyula, Gyergyai Albert, Francois Gachot, Tolnai Gábor, Gellért Lajos, Joó Tibor, Juhász Géza, K. Grandpierre Emü, Scheiber Hugó, Szabó Zoltán, Ritoók Emma, Fenyő Miksa, Révész Béla, Hoffmann Edith, Basch Lóránt, Devecseri Gábor, Németh László, Szabó Lőrinc, Jékely Zoltán, Szentimrey Jenő, Schöpflin Aladár, és mások.

9 A "Gazda" szerette vizsgáztatni vendégeit, ezért a dolgozószoba boltíve fölé Zrínyitől vett verssor került, amely a város zajától elvonuló költőre utal: "Adsz nyáron nyugovast és szép csendességet", míg a másik Horatiusi sor: "Non ebur neque aureum", azaz "Sem elefántcsontból sem aranyból" szintén a házikó múlandóságáról szól. A bútorok, a képek összevisszasága, a terítők, párnák és falvédők Sophie és a korabeli polgári vüág ízlését tükrözték. A könyvespolcon Proust, Shakespeare, Vörösmarty, latin versek, és kikapcsolódásképpen detektívregények sorakoztak. Az itt töltött 13 nyáron át a házat körülvevő vad dzsungelből is idilli kertet teremtettek. Lugast építettek és hintát állítottak. Gazt irtottak, virágokat ültettek és gyümölcsfát telepítettek. Az orgonasövény és a négy égtájat mutató olajfa, illatával bódította az odaérkezőket. Az idelátogató vendégeket is megihlette a táj szépsége, a nyári lak, s a benne élő költőházaspár. Számos cikk, írás, vers született ezekből a kirándulásokból. A fényképeknél is hitelesebben vallanak az előhegyi házról az idelátogató költők, írók visszaemlékezéseikben. Illyés Gyula 1932 nyarát idézi fel, Vas István, Nagy Endre, Szentimrey Jenő, Nagy Zoltán, Szini Gyula, Illés Endre, Devecseri Gábor ugyancsak több művükben megemlékeznek esztergomi látogatásaikról. A helybeli lakók közül Eiczingeréken kívül Olajos Lajos, Rosta József középiskolai tanárok, Simándi Béla újságíró, Leopold Antal kanonok álltak vele szorosabb kapcsolatban. Betegsége utolsó időszakában dr. Schwarcz Pál és Rainer János orvosok ápolták. Nemcsak a közeli barátok, de a város vezetői is szeretettel fogadták őt. Meghívták az 1926-ban alakult Balassa Bálint Társaságba, ahol 1928. december 9-én 25