Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)
Restaurálás - Papp Kinga: Mohamedán szószék és korántartó restaurálása
tek, faragott imádkozófülkék maradtak fenn. Mindegyiket sokszögű, csillagban vagy összefonódó geometrikus motívumokban elrendezett falapocskák díszítik. Elvétve virágornamentikát is találunk. Kivételes esetekben állatábrázolás is előfordul. Mivel a restaurálandó tárgyak f aragott-intarziás bútorok, ezek kialakulását külön összefoglaljuk. 1.4. Fa tárgyak az iszlám művészetben (történeti áttekintés) A fát, mint a legkönnyebben megmunkálható alapanyagot az iszlám művészetben is minden korban szívesen alkalmazták. Omajjád korból (661-750) Az ebből a korból származó tárgyak minden kétséget kizáróan erős bizánci hatás alatt készültek. Legközelebbi rokonságban az egyiptomi kopt elefántcsont- és fafaragványokkal állnak. A fafaragás központjai ebben az időben Irakban és Egyiptomban voltak. Fátimidák kom (297/909-567/1171 ) A Fátimida művészetre jellemző epigraf ikus növény és állat ábrázolást is megtaláljuk a kor fafaragásain. Fából készült, gazdagon faragott imafülkéket (mihrábokat) is ismerünk. Akadtak közöttük kisebb méretűek is, melyek hordozhatók voltak. Irán és Belsö-Ázsia ( XI.sz.-618/1221 ) Fafaragás és a fafestészet terén is számtalan emlék maradt ránk ebből a korból, főleg Perzsiában. A fennmaradt tárgyak többsége ajtó, esetleg menyezet-támasztó gerenda. Sokkal jelentősebb azonban az a mihráb, amely Abjane falu Nagymecsetében látható. A minbár minden része gazdagon faragott. Oldalán arabeszk és virágos díszítést találunk. A Nagymecset mihráb ja diófából készült és a minbárhoz hasonlóan gazdagon faragott. Minden fatábláját arabeszkek, palmetták, indák és virágos kúfi feliratok díszítik. Anatólia művészete az Oszmán birodalom alapításáig (464/1071-725/1324) Anatólia fában igen gazdag s ez a gazdagság tükröződik az aránylag nagyszámú és magasszínvonalú fafaragásos tárgyaikon is. Számos minbárt, koránállványt, ajtót ismerünk. A fennmaradt korántartók közül az egyik legérdekesebb Korijában, a Mevlána Múzeumban található. Egy darab diófából faragták, arabeszkes díszítéssel látták el, festésénél kék és piros színeket alkalmaztak. Szakemberek feltételezik, hogy eredetileg lakkal vagy fénymázzal vonták be. AzArtúkidák, Zengidek ésAjjúbidák művészete (XII-XIII.sz.) A fafaragás terén eleinte a Fátimida művészet hatása még igen erős volt. Az emberi alakok formája és mozgása nagyon hasonlít a korábbi példákra. A XII.sz. vége felé az élőlényábrázolás kisebb szerepet kap, de a XüLsz. közepére majdnem teljesen eltűnik. Helyét a mértani formák és arabeszkek váltják fel. Észak-Afrika és Spanyolország művészete (XI-XV^z.) Marokkóban a fafaragás volt jelentős. Ennek természetesen egyik oka az volt, hogy az ország bővelkedett fában. Gazda gon faragott minbárok készültek a mecsetek számára. Ezek díszítő motívumai főleg mértani mintákon alapultak. Irán és Belső-Ázsia (XTV-XVlsz.) A fafaragás a Timuridák alatt igen magas színvonalat ért el, és meglepően nagyszámú emlék maradt fenn. Ezek főleg ajtópárok, korántartók. E korban a művészet vezető műfaja az építészet volt. A fennmaradt tárgyak pedig vagy az épületeknek voltak szerves részei vagy a mecsetek felszereléséhez tartoztak. A fafaragásban két vidékről származnak a legjelentősebb emlékek: az egyik a Kaszpi-tótól délre Mazandarán, amely fában mindig gazdag volt, a másik Turkesztán, a mai Szovjet-Belső-Azsia. 208
