Somorjai József szerk.: Komárom – Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Tata, 1991)

Néprajz - Tisovszki-Zsuzsanna: Az esztendő jeles napjai, ünnepei Komárom-Esztergom megye magyar községeiben

Dömösön egy idős asszony elmesélte, hogyan menekült meg a rossz májfától. "Nekem is vót udvarlóm, nem is egy, se kettő. Az egyik hozott nekem egy nagyon nagy májfát. Vót egy irigy szomszédasszonyom. A másik legény, az is nagyon akart udvarónyi, de hát nem tetszett. Az a rossz szomszédasszonyom, az biztatta fő, hogy agassanak a fára rossz bűit, rossz fazekat, mindent. De aztán az a legény azt mondta, hogy azt már nem! Azt nem csinálom meg! Olyan ellensíg volt, rossz asszony vót. írígy." Szentkereszt föltalálása /május 3./ Május első napjait a falvak katolikus népe keresztjáró napoknak nevezte. Minden nap más-más kereszthez, kápolnához zarándokoltak. "Ez három nap tartott, pünkösd előtt. Egyik nap a falu egyik végén lévő kereszthez mentünk, másik nap a túlsó végire. Egyszer meg Szentkeresztre mentünk, oda prosecció ment /Bajót/." Pélif öldszentkeresztre május 3-án, Szentkereszt föltalálásakor zarándokoltak, nemcsak a környező falvakból, de messze vidékekről is. Pünkösd "Hét hétre vót húsvétra. Két nap tartott, vasárnap meg hétfő. Pünkösd hétfő ünnep vót. Mise vót meg litánia. Utána meg.... minden ház előtt pócikok vótak, mink annak mondtuk, kis padok, alacsonyak, azt kiült a nép az utcára, ez vót az ünnep. A lányok sétáltak a faluba, szépen felöltözködve, danótak, énekőtek/Bajót/." Fagyosszentek napjai /május 12-14./ "Pongrác, Szervác, Bonifác, subába bújj, meg ne fázz!" Űrnapja Űrnapját a katolikusok körmenettel ünnepelték. A falu négy pontján kis kunyhót, sátrat színt állítottak fel, zöld ágakkal, virágokkal, kis koszorúkkal feldíszítve. A templom elé virágszirmokat szórtak. Akörmenet minden színnél megállt, énekeltek, imádkoztak. A pap bevitte az oltári szentséget mind a négy sátor kis asztalára, megszentelve a színeket. Úrnapi füvet, aki tehette, vitt haza. Mind a négy színről, sátorról ajánlatos volt szedni gallyacskát, zöldet, virágot, "mert Jézuska megáldotta'VBa jót/. "Az vót a szokás rígen, hogy amikor nagy égiháború van, abbúl a szentőt virágbúi, gallybúi tűzre köll tennyi, hogy az égiháborút elhárítsa /Dömös/." Gyerekek, de állatok gyógyítására is szolgált az úrnapi fű f őzete vagy az úrnapi koszorú /állatoknak/. "Ha szem ártott a babának, úrnapi fű f őzetét tettük a fürdővizébe /Bajót/." Epölön az úrnapi koszorút a beteg állattal etették meg: 199